A duáltörvény szerint így találhatnak egymásra a lélektársak – te átélted már?
A duáltörvény alapja az, hogy a lélétrásak alkotják a legjobb párkapcsolatokat.
A lélek fejlődése a párkapcsolatokban és azok megélésében rejlik.
A létezésünk célja pedig feloldani a dualitást azzal, hogy a lélektársunkkal összeolvadunk.
Ez ma nagyon kevesek számára adatik meg, ezért lehet olyan sok érdek kapcsolatról, rossz házasságról és válásról hallani.
Egy fejletlen lélek még nem képes felismerni a másikban az értéket, egyszerűen nem érzékeli, még a külsőségek és a szenvedély rabja.
A lelki párja mellett pedig simán elsétál, mintha az egy vadidegen lenne.
Ekkor még vagyunk érettek a szerelemre, nem tudunk igazi intimitást kialakítani, nem vagyunk teljes szívvel jelen kapcsolatainkban, jobbára ösztöneink vezérelnek minket.
A lélektársak mivel részben egymás “tükörképei” is, így óriási sebeket tudnak okozni egymásnak.
Éppen ezért gyakran elmenekülnek egymás elől, akármilyen nagy is a vonzalom. Amíg a lelkek éretlenek általában nem kerülnek lelkitársuk vonzáskörzetébe.
Egyelőre nem találkoznak, csak másokon „gyakorolnak”.
Ha egyszer ez a két lélek találkozik, akkor a találkozás emléke azonban kitörölhetetlenül ott marad a lelkükben.
Akkor is, ha akkor nem találnak egymásra véglegesen, évtizedek múlva is azonnal felperzselő emlékek lesznek egymás számára.
Fontos azt is tudnod, hogy míg rá nem találsz a lelki társadra, addig minden kapcsolat, még jó kapcsolataid is mind “csak” állomások, egyfajta út a lelki társad felé.
A szeretetben való fejlődés által fokozatosan nő a lélek láthatatlan vonzereje, melyet a duálpárja is megérez a lelkében. Ekkor a lélektársak elindulnak egymás felé egy láthatatlan úton, és egyszer csak összevezérli őket a sors.
Ez az a pillanat, amikor végérvényesen rátalálunk a tökéletes lélektársunkra.
Ez az érzés semmihez sem fogható és nagyon erős.
Egyszerűen tudni fogod majd, mikor ezt átéled, hogy most elkezdett a másikkal összeolvadni a lelketek.
