A 10 ezer évvel ezelőtti “nagy felejtés”: minden ma létező kultúrára hatással van az emberiség elhallgatott múltja
Régen a kollektív tudásunk és kultúránk veszett el, melynek nagy részéhez ma sem találtunk vissza.
Ez a nagy igazság, ami a régészeti leletekben rejlik, melyeket elhallgatnak a világ elől.
10 ezer évvel ezelőtti rejtély
Ekkor kezdődött el valami. Ekkor a közel-keleti kultúra egy különleges életmódra tért át. Intenzív mezőgazdaságba fogtak, elkezdtek az emberek kisebb városokba rendeződni.
Ezek voltak az emberiség első városai gyakorlatilag.
Itt halmoztak fel először nagyobb élelmiszertartalékokat, ez pedig exponenciális népességrobbanáshoz vezetett rövid időn belül.
Egyre gazdagodott a közösség, ez vezetett az első falvak aztán pedig városállamok kialakulásához. Végül pedig kialakultak az ősi metropoliszok.
Az emberiség felvirágzása tehát már egyszer lezajlott a történelemben, csak egyszerűen a mai ember “elfeledte”, nem vesz róla tudomást.
A “Nagy felejtés” mögötti ijesztő igazság
Az őslénytan derített fényt a Nagy Felejtésre. Az őslénytan tette világossá, hogy az emberiség nem akkor érkezett a Földre, amikor a civilizáció keletkezett. Nagyon hosszú ideje, gyakorlatilag több millió éve már teljesen más életmódot éltünk. Az emberiség nem a természetes állapotból került primitív életmódba. Hanem így kezdtük el.
Visszatekintve azt gondolnánk, hogy a Nagy Felejtés kiderítése nagy horderejű felfedezés lehetett volna.
Gondolkodásmódunkat és kultúránkat alapjaiban rengette volna meg. Az ember azt gondolná, hogy ez alapvetően megváltoztatná felfogásunkat származásunkról és a követendő életmódról.
Ily módon az emberiség történelme és a civilizációk kialakulása teljesen félre lett magyarázva.
A múltunk történelemhamisítása
A történetet úgy adták elő, hogy azt gondoljuk, egy embercsoport kitalálta, aztán a szomszédjaik meglátták, hogy mit csinálnak, és ezt gondolták: “hűha, mennyivel jobb módszer, jobb életmód.”
Amint egy csoport megvilágosodott a mezőgazdaság tudományával, azonnal abbahagyta a primitív vadászást és gyűjtögetést, és letelepedett, hogy a jobb életmódot élje.
Azt látták, hogy ez a sors az ember sorsa, és mohón magukévá tették.
Ez a mese terjedt el kultúránkban, amióta a 19. századi gondolkodók kitalálták, hogy alátámasszák elméletüket, miszerint a civilizáció az emberiség isteni sorsa.
Az emberiség egyetemes történelme
A mezőgazdaságot számtalan módon és formában űzte több ezer kultúra a bolygó körül.
A mezőgazdaság nem a civilizáció egyedi jellemzője. A civilizáció egyedi jellemzője a mezőgazdaságnak egy különleges formája, amit Daniel Quinntotalitárius mezőgazdaságnak hív.
A mezőgazdasági forradalom nem arról szólt, hogy az emberek jobb életmódot találtak.
Arról szólt, hogy a több ezer kultúra közül egy kultúra olyan módon kezdett el élni, ami csak exponenciális terjedéssel működött. A civilizáció nem azért terjedt el, mert jó ötlet volt.
A civilizáció erőszakkal terjedt. A totalitárius mezőgazdászok exponenciális terjedése mindenki mást kiszorított. Nem forradalom volt; kísérlet volt, ami fékeveszett vonattá vált.
