A Great Reset terv: 5 lépcsőben fosztanák meg az emberiséget MINDENÉTŐL…?
“Először az egyéni szabadságjogok eltűnése tovább folytatódik. Aztán a gazdaság legnagyobb motorja, az innováció fog elsorvadni. Végül a gazdagság kizárólag egy kis “uralkodó osztály” kisebbségének a kezébe kerül vissza. Ez az a jövő, amelyet a Világgazdasági Fórum “haladásként” üdvözöl. De ez nem az. Ez az emberi rabság receptje.”
5 lépcsőben fosztanák meg az embert MINDENÉTŐL…?
Ez az emberi rabság receptje. 5 hozzávaló kell hozzá, már mindet “belefőzték” a hétköznapjainkban. Lassan rotyog a fazék, mi pedig ülünk benne gyanútlanul, mint a békák…
Adós rabszolgaság: mindenkit a vezető hatalom örök adósává tenni
Vegyük észre, hogy egyetlen nemzetnek sem sikerült pusztán pénzt nyomtatni és megadóztatni a polgárait a jóléthez vezető úton. A valódi gazdagságot nem lehet egyszerűen a semmiből elővarázsolni. Elismert értéknek kell lenni abban, amit egy nemzet és polgárai birtokolnak.
Ehhez kemény munka kell, a nyugaton elterjesztett adósság alapú pénzrendszer pedig segít ezt a munkát becsatornázni.
A különféle hiteleken, megfizethetetlen kamatokon keresztül pedig elérhető, hogy az egyén egy örök életre a bankok, és így az azt működtető hatalom adósa maradjon, örökké neki törlesszen míg csak él.
Az innováció eltiprása
Ez egy nemzet szabadságának mérőszáma.
A nemzeti gazdagság bármely más forrásánál azonban egyvalami kiemelkedik a többi közül: mégpedig az innováció. Az emberi elme azon képessége, hogy valami újat és értékeset hozzon létre, végtelen gazdagságot biztosít a társadalom számára.
Az innováció azonban egy egynemű, homogén rendszerben mindig oda nem való dolgokat gerjeszt, már csak a természetéből adódóan.
Azaz az innováció gyakran együtt jár a gondolkodó, TUDATOS emberrel. A tudatos embertől pedig fél a hatalom. A tudatos ember nem más, mint az uralom állóvizébe bedobott váratlan kő.
A tulajdonjog mint olyan megszűnik létezni
A tulajdonjog mindig is fontos volt az egyszerű ember számára is.
A szabadság és a tulajdonjogok kreativitást szülnek. Ahol mindkettőt megfelelően értékelik, ott a nagy írók, művészek és feltalálók olyan újdonságokat hoznak létre, amelyek máskülönben nem léteznének.
Visszakanyarodva az előző pontomhoz, az alkotás nem csak örömöt szül, hanem motivál is és a tulajdonlás egyfajta szabadság is, ami végső soron mit is eredményez? INNOVÁCIÓT.
Eredeti bejegyzés:
A 21. században azonban egyre több nagyvállalati tervben üti fel a fejét, egyre több gazdasági szereplő játszik el a gondolattal, hogy az egyéni tulajdont mint olyat vagy háttérbe szorítsák, vagy teljesen megszüntessék.
Csak egy példa: egyre inkább afelé megyünk, hogy az embereket a fenntarthatóság jegyében a tömegközlekedés irányába nyomják. Ne legyen autód, közlekedj okosban. Egyes telefongyártók üzletpolitikája pedig az, hogy bár megvetted a készüléküket, nem te tulajdonlod, és nem szervizelheted magad, csakis a vállalat engedélyével.
Egyre több olyan tárgy vesz minket körül, aminek valójában NEM MI VAGYUNK A BIRTOKOSAI, NEM TULAJDONOLJUK.
Ne legyenek alternatívák, nehezítsük meg a létrejöttüket
A különféle energiaipar, a növény és állattermesztés feletti irányítás átvétele mind arra irányulnak, hogy még inkább beszabályozzanak mindent.
Ezzel részben elnyomják az innovációt. Az ipari parancsokat kell követni, vagy véged van a piacon. Lásd elektromos autózás, ami most a csapból is folyik, és bármi merjen alternatív megoldásokkal kínálkozni (víz hajtású autó, egyebek…) azt halálra ítélik a piacgazdaságban.
Kritikátlan tömeggé zülleszteni a társadalmat
Jól láthattuk napjainkban, hogy miről is szólt az elmúlt 2 és fél év.
A a világjárvány, a háború, majd az éhínség és a félelem kombinációjával a média elérte azt, hogy az emberek tömegesen a tévéképernyőkhöz és a mobiljaik kijelzőihez tapadva “várják” az egymást érő “nagy bejelentéseket”, rendkívüli kormányinfókat, sajtótájékoztatókat, veszélyhelyzeti közleményeket.
Egy félelembe tartott társadalomban az egyén is retteg, és ilyenkor minden másodlagos. Ilyenkor bármit le lehet nyomni az emberek torkán, amit amúgy béke időben nem lehetne, hiszen az egyén ezt észre sem veszi, és amúgy is, veszélyhelyzet van, nem foglalkozik szőrszálhasogatással.
Forrás: Zavatszki Milán
