A halál csak egy illúzió, melyet mi magunk hallucinálunk?
Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba.
Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből.
Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata.
Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között.
Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben.
A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.
Sokak szerint ez lehet az a nagy és fő összefüggés, mely a halállal és az elmúlással kapcsolatban mindent megmagyaráz.
Arról van szó ugyanis, hogy az anyagi világon túli valóságsíkok létezése bár ma még nem teljesen bizonyított, egészen biztos ugyanakkor, hogy léteznek multiverzumok.
Ezek pedig tulajdonképpen ezeknek a kiterjesztései.
Egyre több idegtudós elképzelése az, hogy körülöttünk lévő fizikai valóság nem a valódi valóság, hangozzon bármennyire furcsán.
Az agyunk hallucinálja a minket körülvevő világot.
Vagyis ily módon valószínűleg halál sincs.
Az emberi léleknek a testből való kilépése egy olyan fordulópont, egy olyan kapu, mely mögé nem látunk.
És amit a tudomány nem tud megmagyarázni, vagy nem rendelkezik a méréséhez szükséges eszközökkel és tudással, arra hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy nem létezik.
Pedig a neurológusok egy része már felfedezte, hogy az agyunkban léteznek olyan struktúrák, melyek hálózatba képesek rendeződni, és ennek okán akár a 11 dimenziós egyenleteket is fel lennénk képesek fogni.
Érdekes módon azonban ez a titokzatos hálózat nem mutat aktivitást az ember élete során.
Emellett már a mikrotubulusoknak nevezett agyi struktúrákat is feltárták, melyek kvantumfolyadékokat tárolhatnak.
A kvantumfolyadékok pedig egyes feltételek szerint nem mást alkotnak, mint magát az emberi lelket…
