Sokkoló eredményeket hozott egy felfedezés! Keverék nép voltunk?!
Amikor a honfoglalókról van szó, a lelki szemek előtt bizonyára a Hősök tere lovasszobrai, vagy a Feszty-körkép alakjai derengenek fel. De hogy néztek ki valójában az ősmagyarok?
Mivel ma már a koponyák alapján viszonylag részletes és pontos arcrekonstrukciókat lehet készíteni, ezért van olyan ősmagyar, akinek a vonásait elég jól ismerjük.
Az egyik leghíresebb honfoglaláskori lelet még 1834-ben került elő. Három pásztor talált rá Bene pusztán a csontokra és a roppant gazdag leletanyagra. Akadt itt lószerszám, ezüsttel és arannyal befuttatott ruhadíszek és különféle fegyverek is.
A tudomány mai állása szerint szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a tetem egy honfoglaló magyaré volt.
A feltárás helyszíne után Bene vitéznek elnevezett férfi arcrekonstrukciója így néz ki:
Adja magát a kérdés a kép láttán: akkor az ősmagyarok nem is fehérek voltak?
Bene vitéz láthatóan nem az volt, de mi a helyzet a többiekkel? Milyen volt az átlagos honfoglaló?
Ahogy a honfoglalást övező megannyi kérdésre, erre sincs egyértelmű válasz. Csak gondoljunk bele abba, hogy az elmúlt 200 évben mennyien váltottak nemzeti identitást itt a Kárpát-medencében. Buda még 200 éve jóformán egy német város volt.
A német lakosok jó része azonban annyira asszimilálódott, hogy a névmagyarítások miatt sok helyen a család már nem is tud róla, hogy németek voltak a felmenők.
Semmi okunk azt hinni, hogy régen a nomád népek között más lett volna a helyzet.
Az identitásban hasonló változásokra épp így sor kerülhetett több mint ezer évvel ezelőtt is.
Vagyis már akkoris beolvadtak a magyarok közé más népcsoportok – erre Font Márta és Sudár Balázs „Honfoglalás és államalapítás” című könyve is felhívja a figyelmet. Mint a kötet megjegyzi:
Tudjuk például, hogy a morva előkelők elkezdtek magyar módra öltözni, és a kalandozó hadjáratokban is részt vettek. Kizárható-e ezek után, hogy egy magyar jegyeket mutató sírban valójában egy morva nyugodjon? Aligha.
Emiatt a koponyákból nehéz messze menő következtetéseket levonni. Már csak azért is, mert a leletanyag szűkös, így pedig nehéz arról beszélni, hogy miként nézett ki egy átlagos honfoglaló.
Mindenesetre az előkerült csontokból sejthető, hogy a magyarok másképp festettek annak idején, mint mostanság.
Pár éve az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében egyébként készült egy vizsgálatsorozat, amely arra jutott, hogy „a honfoglaló populációt nyugat-eurázsiai jellegzetességek mellett közel negyedrészben közép-ázsiai és észak-ázsiai típusok alkotják.”
Mindez pedig megerősítette, hogy a honfoglalók genetikai öröksége anyai ágon igen csak sokszínű volt.
Mint az eredményeket bemutató cikk fogalmaz:
nincsen ok arra, hogy a honfoglalók genetikai előzményeit csupán egy adott régióból-népességből eredeztessük.
Míg az ősmagyarok kapcsán vannak kérdések, amelyek lehet, hogy örökre megválaszolatlanok maradnak, addig mások körül kezd felszállni a köd.
Sokáig ugyanis nagy bajban voltak a régészek, amikor a magyarok vándorlását akarták visszakövetni, mivel ahhoz hasonló eszközök, amelyeket a honfoglaló sírokban találtak máshol nem kerültek elő.
De a 2000-es években ez a felállás változott. Egyebek mellett Ukrajnában az elmúlt két évtizedben jó pár olyan lelet is napvilágot látott, amely rendkívül nagy hasonlóságokat mutat a honfoglaláskori hagyatékkal.
Forrás: novekedes.hu
