CímlapsztorikÉrdekes világ

A Kárpátok keletkezésének legendája: ti ismertétek ezt a csodaszép történetet?

„Valamikor régen, abban az időben, amikor vidékünket óriások lakták, ezen a helyen hatalmas síkság terült el.

Színültig volt az szebbnél-szebb virágokkal, illatos füvekkel, örökzöld fenyőkkel, hatalmas platánfákkal, ficánkoló halakkal teli patakok és folyók tarkították széltében-hosszában.

A vidék ura egy Szilun nevű óriás volt, kinek léptei alatt összerezzent a föld.

Hirdetés

Szilunnak nagy gazdasága volt: számtalan marha, juhnyáj, ló- és bivalycsordák legeltek mezein, tavain ezer kacsa úszott.

Maga a gazda ragyogó palotában lakott: falai fehér márványból épültek, karcsú tornyai az eget súrolták. Annyi szoba volt benne, hogy könnyű volt eltévedni, s a szobákban: minden földi jó. Éjjel arany ágyban aludt, nappal ezüst széken pihent.

A széles mezőn szolgák művelték a földeket. Az emberek látástól vakulásig dolgoztak, növelték a gazdagságot, de nem ám maguknak, hanem Szilunnak.

A szolgálók nem a palotában laktak, hanem messze tőle, fából készült kis kunyhókban, nem tűrte a gazda, hogy a ragyogó szobákban nehéz munka verejtéke gyöngyözzön. Senki sem merte otthagyni az uraság birtokát, s más munka után nézni – jobbágyként éltek s jobbágyként haltak meg.

Volt Szilunnak egy Dnyeperi Kárp nevű szolgája is, aki a Dnyeper mellől szegődött ide. Apja meghalt, anyja szegény asszony volt, hát kisfiúként elindult szerencsét próbálni a nagyvilágba.

Dolgozott Kárp becsületesen, s a maga munkája mellett segítette a gyengébbeket – szerették is a társai. Bántotta Kárpot a gazda keménysége, harácsolása, s hogy a néptől a falat kenyeret is sajnálja.

Mikor betöltötte huszadik évét, Kárp úgy döntött, hazatér idős édesanyjához. Remélte, hogy becsületes, jó munkáját tisztességesen megfizeti a földesúr, s nem kell üres kezekkel hazatérnie. Folyton azt tervezgette, miként fog beszélni Szilunnal ügyéről.

Egyik éjjel Kárp nem tudott aludni, így az udvarra ment. Ott meglátta Szilunt, amint az körbejárt a gazdaságban. Megörült Kárp: most nyugodtan beszélhet a gazdával! Megszólította hát tisztelettel:

Gazduram! Becsülettel szolgáltam sok évig. Haza térnék most már, hogy még életében lássam újra édesanyámat. Szeretném elkérni a béremet.

Hirdetés

Szilun előbb azt gondolta, a legény a bolondját járatja vele: még senki nem merte otthagyni a gazdaságát a szolgák közül, fizetséget sem adott soha. Ám Kárp nem mozdult.

Becsületesen dolgoztam, uram. Úgy gondolom, a munkámért fizetség jár.
Haragra gerjedt Szilun e szavak hallatán, s rákiáltott a fiúra: – Nem mégy te sehová! Azt én döntöm el, mikor hová mennek az én szolgáim!

Márpedig én elmegyek, uram. Csak az elvégzett munkám bérét kérem.

Feldühödött erre a nagyúr: – A földbe tiporlak, te! – mutatott ujjával lefelé – Majd ott megkapod a fizetséged!

Azzal elkapta a fiút, s úgy földhöz vágta, hogy az szinte megsüllyedt alatta. Ám Kárpnak csodaképpen semmi baja nem lett, talpra ugrott és hatalmas erőt érezve magában, viszonozta az ütést: úgy földhöz vágta a gonosz Szilunt, hogy a föld meghasadt, s elnyelte az óriást. Hiába kapálódzott, nem juthatott ki – a föld összezárult fölötte, s nem akart kinyílni.

De Szilun nem adta fel, teljes erejét latba vetve, alulról rúgott a föld kérgébe.

De hiába: az kitüremkedett, de nyílni nem akart. Ismét ütött egyet – még inkább kidudorodott a föld, de nem nyílt ki. Szilun nekivetette vállát, úgy próbált kijutni a föld alól, mindhiába. Ám ütései nyomán a sima földön hegy hegy után keletkezett, és minél inkább vergődött az óriás Szilun, annál magasabb hegyek emelkedtek körös-körül.

Mikor reggel felkeltek a szolgák, igen elcsodálkoztak: mindenütt hegyek álltak, a ragyogó palotának pedig nyoma sem volt, elnyelte a föld. Ámultak az emberek, s hamar tanácskozni kezdtek: immár hogyan tovább? Úgy döntöttek, maradnak e vidéken, s a hegyeket Kárp tiszteletére Kárpátoknak nevezték el.

Az emberek új életet kezdtek: ki a hegyekben, ki a völgyben.

Az a beszéd járja, hogy Szilun még ma is próbál kijutni a föld alól, de már megöregedett, s nincs olyan ereje, azért nem nőnek új hegyek. Örökre a föld alatt maradt az óriás…”

Forrás: karpatalja.ma

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kérjük kedveld közösségi oldalunkat, ezzel is támogatva az oldal további működését

Ezzel egyúttal támogatod munkánkat.