A magyar ősvallás jelképe a boszniai Nap piramisban: tiltott történelem

Elhallgatták a magyarság valódi eredetét, ami az egész világ történelmét újraírhatná?

A lent következő írás és az abba szereplő bizonyítékok nem perdöntőek, ezt fontos hangsúlyozni.

Ahogyan azt is, hogy semmiféle komolyabb nyom, vagy szenzációs leletanyag nem került még elő, mely valóban a magyarsághoz köthetné az állítólagos piramist.

Ugyanakkor a lenti eszmefuttatás ennek ellenére minimum elgondolkodtató…

Bár a tudományos körök mindent megtettek és megtesznek annak érdekében, hogy hiteltelenítsék és nevetségessé tegyék a Visokó mellet magasodó piramisok feltárásainak eddig elért eredményeit, a Semir Osmaganic által 2005-ben elindított munka, a heves támadások kereszttüzében, mégis tovább folyik.

A piramisvölgyben elvégzett próbaásatások, melyekkel gondosan kikövezett utakra, párhuzamosan, több rétegben egymásra helyezett, megmunkált, azonos méretű homokkőlapokra valamint több tonnás kőtömbökre bukkantak, már korábban egyértelművé tették, hogy ezt a területet nem a természet, hanem az emberi erő és elme formálta, alakította át.

A világ eddigi legnagyobb, 220 méter magas Nap piramis három oldala, a légi- és űrfelvételek, a geometriai mérések, geodéziai topográfiai rétegrajz elemzések alapján, teljesen szabályos, azonos méretű és dőlésszögű háromszögformát alkot. A Nap piramis északi és keleti oldalának feltételezett találkozásánál elhordták az idők folyamán lerakódott 70 cm-es földréteget és meg is találták az építmény ezen élét.

Még 2007-ben Harry Oldfield brit biológus és feltaláló az elektromágneses mezők rögzítésére alkalmas eszközzel térképezte fel a piramis energiamezőjét és megállapította, hogy azt a közeli dombokkal ellentétben, folyamatosan mozgó, függőleges erővonalak veszik körül. A további vizsgálatok eredményei szerint a Nap piramison kívül még legalább négy kisebb-nagyobb építmény rejtőzik a földtakaró alatt. Ezek közül némelyik lépcsős szerkezetű és sík felső résszel rendelkezik. Német kutatók talajradar készülékkel lépcsőket, átjárókat és a Nap piramisban az eltérő talajszerkezet alapján folyosókat is találtak. A piramisvölgyet behálózó alagútrendszer –mely az összes építményt összeköti– bővítése közben a járatokat kitöltő üledékes kőzet között egy fadeszka darabra bukkantak.

Az ebből nyert mintát kormeghatározás céljából egy német és egy lengyel laborba küldték.

A Kiel-i Christian-Albrechts Egyetem Radiometrikus Kormeghatározó és Stabil Izotóp Kutató Leibniz Laboratórium Vizsgálata alapján a fatörmelék korát 30.600 (+/– 540 év), a gliwicei Sziléziai Műszaki Egyetem elemzése pedig 34.000 (+/– 1500 év) évesnek tartja.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy az építmények kora azonos a fadarab korával, hiszen nem tudható, hogy az mikor került az alagútba. Az idők folyamán a piramisokra lerakódott földréteg vastagságából viszont nagyjából meghatározható az az időszak, amikor az építők elhagyták a helyszínt. Minden 1 cm talajréteg képződéshez 300 év szükséges. Az oldalakat fedő földréteg átlagosan 40-50 cm vastag, tehát a piramisok 12-15 ezer évvel ezelőtt épültek.

Az alagútrendszerben felhalmozódott hordalék –a járatokat valószínűleg egy hatalmas erővel lezúduló víztömeg töltötte fel– eltávolítása közben kisebb-nagyobb csiszolt rovásjeles homokkő tömböket találtak, melyek közül a legnagyobbak súlya a 8 tonnát is meghaladja.

A legfigyelemreméltóbb, és nagy jelentőséggel bíró lelet az a rovásbetűs kőlap, amit a Nap piramis belsejében találtak. A megtalálás helyszíne azonban nem egyértelmű, mert azt egyes források a piramison kívülre teszik, míg Osmanagic egyik előadásában azt állítja, hogy a kőlapot a Nap piramisban találták.

Ezen a kőlapon, a betűk formája alapján nem egy, hanem több, különböző kultúrák írásjelei vannak. Viszont van egy véset, ami szinte a kő egész felületét betölti, tehát méretében kiemelkedik a többi rovás közül, ami azt valószínűsíti, hogy ez volt a kőlap legelső rovása. Az összes többi csak utólagos –a jelek összevisszasága, és a vonalkereszteződések is ezt mutatják– rárovásos „rongálás”.

Az összerovás bemutatásához és elolvasásához a világhálón megtalálható, helyenként hibásan berajzolt képet, 90°–al balra kell fordítani.

A kőre a magyar rovás abc –„J”, „S” (alább ki fogom fejteni, hogy a háromágú villára hasonlító jel miért ezt a hangot jelöli), „TEN”, „TY”– jeleiből álló, ősvallási jelképet rótták. Ezekből a betűkből, a várdombi amuletten és a bánáti pecsétnyomón is megtalálható „Jó ős Ten Atya” mondat olvasható ki.

J, S, TEN, TY: Jó Ős Ten Atya

Ezen jelcsoport fölött, kissé jobbra egy ezzel teljesen megegyező jelkészletű, de erősen megkopott és méretében kisebb összerovás látható, melynek felső része, azaz a „J” hang rovásjele hiányzik (letört).

Persze lehet arra hivatkozni, hogy nem tudható mi volt ezeknek a betűknek a hangértéke, és a rovók akkori szókincse sem ismert. Viszont a visokói Istenkő jelei, a korábban már bemutatott emberalakot formáló szobrokon is szerepelnek (tordasi istenanya, pártai szobrok, kisunyomi szobortöredék, Tordas-vinca szobor) „Ég Atya”, „Ős Ten Anya” és „Ős Ten” olvasattal. Rögtön felmerül a kérdés. Mit keres egy magyar nyelven értelmezhető jelcsoport a több ezer évvel ezelőtt épült piramis belsejében?

Egyáltalán mikor kerülhetett oda? Választ talán a vájatban képződött cseppkövek kormeghatározása adhat. A gliwicei Sziléziai Műszaki Egyetem vizsgálata alapján az alagút cseppkövei 5080 (+/–75 év) évesek, a járatokat ekkor vájhatták ki, tehát a kő is ebben az időszakban vagy ennél korábban kerülhetett a megtalálási helyére.

Az alábbi képen lévő, az alagútrendszerben fellelt kőtömb valamennyi rovásjelének helyes megállapítását a képek rossz minősége és a helytelen fényképezési mód sajnos nem teszi lehetővé.

Az viszont egyértelmű, hogy ezek jelek, a többi kőtömbön látható jelekhez képest nem különállóak, hanem összetartoznak és szavakat vagy akár egy mondatot is alkothatnak.

Mivel ezek a rovásleletek természetes fénytől elzárt helyen vannak, a jó minőségű kép eléréséhez központi irányfény nélkül és a fényképezőgép villanó fényének kikapcsolásával, a kőtömböt, felületének síkjában minden oldaláról egyenként megvilágítva kell megörökíteni.

A kőbe vésett mély barázdák így árnyékot vetnek és kirajzolódik a teljes írás. Persze a helyszíni vizsgálat még ennél is biztosabb eredményt hozhatna…

Az egykori magyar királyi központban, a Pilisben lévő rovásos kő, az erdélyi és a délvidéki leletek azonos jelkészlete és olvasata azt valószínűsíti, hogy a Kárpát-medence területe már a kőkorszakban is egy egységet alkotott, népességének azonos szokásai voltak, ugyanazt a vallást gyakorolták, az Ős Tent, az Ős Ten Anyát és Atyát tisztelték.

A boszniai piramisvölgy pedig talán, a szakkarai lépcsős piramishoz hasonlóan, egy vallási– és gyógyító központ lehetett.

Forrás: kilenc.blog.hu