A nő, aki járt a mennyben és Pokolban, látta az Ördögöt és üzenettel tért vissza

Mi magunk hozzuk létre a saját poklunkat? A nő megdöbbentő állításai és története az egész világot bejárta.

Kathy McDaniel Washington államban, az Egyesült Államokban majdnem meghalt, miután tüdőproblémák miatt kómába került, és nemrégiben könyvet írt a túlvilágon szerzett tapasztalatairól.

Kathy, akit mesterséges kómába helyeztek, súlyos tüdőelégtelenségben szenvedett, és lélegeztetőgépre került

-számolt be róla az ÚjVilágtudat

Kathy három hetet töltött mély álomhoz hasonló állapotban az orvosok felügyelete alatt, de azt mondta, hogy akkor egy másik planétán tartózkodott – a pokolban, ahogy később felfedezte.

Kathy azt állítja, hogy egy “ijesztő idegen környezetben ébredt fel,” miután az orvos azt mondta neki, hogy elalszik, majd beadta neki a gyógyszereket. Szörnyű entitásoknak volt szemtanúja, akiket ördögként emleget, valamint számos elvetélt csecsemőt, és még egy banda is megtámadta, akik azt állították, hogy AIDS-betegek.

Ám ekkor történt egy “robbanás,” és Kathy-t a “mennyországba” taszították, ahol valami egészen mással találkozott, nevezetesen “olyan örömmel, ami semmi máshoz nem hasonlítható”.

És most, 22 évvel később, furcsa útjáról írt egy könyvet “A pokolba nem illő, aki a mennyországba menekült” címmel.

A most 75 éves Kathy McDaniel interjút adott a Daily Starnak:

“Emlékirataim nyomon követik családom történetét, amely többnyire brit, kis ír beütéssel, a 2000-es évekbeli halálközeli élményeimtől kezdve egészen napjainkig, miközben továbbra is azt a mennyei üzenetet osztom meg, hogy senki sem kerül a pokolba.”

Kathy elmondása szerint, miután kómába esett, a sötétben “felébredt,” és hamarosan vöröses izzás jelent meg valahonnan.

“De aztán kicsit ködös lett, tompa és meleg, és valami rossz szaga volt, majd világosabb lett, és elkezdtem hallani ezeket a nyögéseket és sikolyokat valahol oldalt.”

“Arra gondoltam: ‘Ez határozottan valami rossz,’ majd hirtelen megszólalt valahonnan egy hang, és megkérdezte:

‘Tudod, hol vagy?’ Cikáztak a gondolataim, és az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, az volt, hogy azt mondtam neki, hogy ‘A pokolban,’ ami után borzalmasan felnevetett. Megfordultam és berohantam a sötétbe.”

Aztán Kathy hirtelen különböző helyekre kezdett zuhanni, amelyek mindegyike rosszabb volt, mint az előző.

Mindegyik helynek megvolt a maga sajátos gyötrelmes “forgatókönyve”.

Az egyik legrosszabb dolog az volt számára, hogy egy szörnyű démonnal volt egy folyosón, aki azt mondta neki, hogy meg kell ragadnia azt, ami az egyik ajtó mögött van, és át kell vinnie a másik ajtón.

“Ő (a démon) ott állt, keresztbe font karral a mellkasán, és mutatta, merre menjek. Beléptem ebbe a szobába, és kórházi tolóágyak voltak ott nőkkel. Kórházi inget viseltek, és a lábukat szélesre terpesztették.”

“Előttük emberek ültek zsámolyokon, és ezeken a nőkön csináltak valamit. Egyikük hirtelen felemelte a kezét, és így szólt hozzám: ‘Gyere ide!'”

“Abortuszokat végeztek ezeken a nőkön és a karjában egy szegény kis rongyos gyerek volt, vagy inkább ami megmaradt belőle, és a kezembe adta. Teljesen ledöbbentem, mert mindig is az abortusz ellen voltam.”

A démon azt mondta Kathy-nek, hogy vigye át a gyereket egy másik szobába.

“Volt egy hatalmas raktár, mint a Costco cégnek, és több méter magasan fel voltak halmozva az elvetélt babák. Ez túl szörnyű volt számomra, és nem tudtam elviselni.

Beraktam a babát, és visszamentem az előszobába, de a démon azt mondta: ‘Menj vissza.'”

“Mondtam neki, hogy nem akarok még egyszer odamenni, és nem fogom megtenni, ő pedig csak mosolygott, és azt mondta: ‘Akkor valami rosszabb lesz.'”

Kathy úgy emlékszik, hogy félelemből lehunyta a szemét, és amikor újra kinyitotta, egy másik helyen találta magát a pokolban, ahol egy újabb gyötrelmes “forgatókönyv” várta.

Elmondása szerint a pokolban töltött ideje két teljes évig tartott. Kathy egy ponton már nem bírta, és hangosan karácsonyi énekeket kezdett énekelni, majd végtelen gyötrődésének hirtelen vége szakadt, és “robbanást” érzett maga körül.

“Olyan volt, mint a szerelemben fürödni. Csak egy csodálatos millió dolláros szenzációra gondoltál.

Annyira boldog voltam, hogy minden pokoli, ami korábban történt, elmúlt. Most a boldogság boldogságában voltam.”

Aztán Kathy meglátta régi barátját, aki korábban leukémiában halt meg. Közvetlenül előtte állt.

“Azt gondoltam, hála Istennek meghaltam, és most a mennyországban vagyok vele, ami nagyszerű. De hol vannak a lepkék meg minden? És felém fordult, és azt mondta:

‘Kate, túl sok dolgod van a földön,’ ami után azt gondoltam: ‘Ó, nem, kirúgnak!'”

“Teljes erővel azt mondtam neki, hogy ‘Nem’. Mondtam, hogy itt akarok maradni vele, de aztán kidobott és bumm, felébredtem.

Erős fény volt, és emberek voltak körülöttem, és azt gondoltam: ‘Istenem, visszatértem a pokolba.'”

“Annyira össze voltam zavarodva, hogy a lányom odajött hozzám, és azt mondta: ‘Anya, te tényleg nagyon beteg voltál, és már azt hittük, hogy elveszítünk, de visszajöttél, és jól vagy.'”

Aztán az orvosok azt mondták Kathy-nek, hogy szinte csoda, hogy túlélte a kómát. De magát Kathy-t nagyon megviselte, hogy megfosztották “boldogságától,” és kirúgták a mennyországból.

Most már alig várja, hogy visszatérjen a mennybe, de először azt az üzenetét szeretné terjeszteni, hogy rajtunk múlik, hová jutunk a halál után.

“A lényeg az, hogy mi magunk hozzuk létre a saját poklunkat.

Csak a rövid mennyországi tartózkodásom alatt tudtam meg, hogy Isten mindenható és mindent megbocsátó.”

Forrás: ÚjVilágtudat