Ahogy az orvoslásban, úgy a természet gyógyításában is eredményes a modern tudomány és az ősi tudás összekapcsolása – állítják a magyar tudósok, és még a WHO is egyetért!
Vissza kell nyúlni a múltba, mert az ősi vidéki Magyarország rejti a legnagyobb “kincset” érő tudást?
Amikor a gyógyszergyárak a hagyományos, népi gyógyászatból ismert növényekhez nyúlnak, általában két dolgot vizsgálnak.
Valóban alkalmas-e arra, amire hagyományosan alkalmazzák, és ha igen, milyen a hatásosságuk, illetve hogy egyes „széles spektrumú” gyógynövényeket milyen új területeken lehetne alkalmazni. Ilyenkor mondhatjuk azt, hogy a gyógyítás érdekében a high-tech tudást (vagyis az úgynevezett gyors, hosszú távon még nem tesztelt tudást) kapcsolják össze az évezredek alatt felhalmozott és régóta tesztelt lassú tudással.
A kört bővítve érdemes a WHO, a FAO és a WOAH közös állásfoglalását idézni, miszerint egy egészségünk van, a természet, az ember és a gazdasági haszonállatok egészsége egyetlen komplex egység, így is kellene kezelni – itt írtunk erről bővebben.
Lassú és gyors tudás
A mindent mérő, definiáló, eredményeit azonnal a gyakorlatba ültető modern természettudomány „alig” néhány száz éves, ha így nézzük, elképesztő sebességgel halmozott fel hihetetlen mennyiségű ismeretet, az alkalmazások jó és rossz hatásait pedig próbálja mielőbb tesztelni. Ezért nevezzük gyors tudásnak.
A lassú tudás az, amivel a pásztorok, parasztok rendelkeznek. Több száz, több ezer év tudása, ami gyakran megfontoltabb és bölcsebb következtetésekből van levonva.
A gond azzal van, hogy ma már ezt az ősi tudást nagyon nehéz átadni, egyre kevesebb olyan ember van, aki még “tud mesélni”.
A nagymama tudása
Laikusként itt érdemes a nagymamára gondolni. Biztos mindenkinek van olyan kedves süteménye, amit csak a nagyi tudott úgy elkészíteni, ahogy senki más. És ha elkértük a receptet? Akkor azt mondta, „…és tegyél hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz, adj hozzá egy kis sót, aztán süssed készre” – nem biztos, hogy sikerülni fog, ha egyedül próbálkozunk.
Ott kell állni a nagyi mellett, vele együtt gyúrni, sütni, egészen addig, míg már nem is kérdés, mennyi az annyi a hozzávalókból.
Ugyanez igaz a természettel kapcsolatos lassú tudás átvételére, megértésére.
Vagyis a mai agrár szakemberek rengeteget tudnának tanulni az egykori parasztságtól, melyet a 60-as évektől kezdve módszeresen “eltüntettek” Magyarországról.
Erről egyébként a fenti kisfilm is beszél meglehetősen nagy részletességgel.
Visszatérve az ősi tudás szükségességére.
Egy modernebb példával élve:
Soha nem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk a hagyományos tudásra akár megújított formában: a biciklizést sem szorította ki a repülőgép, sőt most épp újabb reneszánszát éli
