Egy kép dobogó magzatszívvel.
A Guadalupei Szűzanya képének titokzatos jelenségeit az 1600-as évektől vizsgálják, azóta sincs megfelelő megoldás vagy válasz rá.
Napjainkban nemrégiben a NASA legmagasabb rangú szakértői kutatták a rejtélyt a legmodernebb eszközökkel – és tárták szét tanácstalanul ők is kezüket.
Maga a kép egy köpeny (tilma) szövetén maradt meg, méghozzá a legenda szerint úgy, hogy a Szűz megjelent egy indiánnak, és kérte, emeljen templomot a helyen.
A püspök nem hitte el a jelenést bizonyíték nélkül, így a Szűz azt mondta Juan Diegónak, az indiánnak, hogy gyűjtsön virágot a dombról.
Tél volt, az indián mégis talált rózsákat, amelyet a köpenyébe (tilmájába) gyűjtött, és elvitte a püspöknek.
Mikor a rózsák kihullottak a lepelből, a ruhán ott maradt a Gudalupe Szűz képének lenyomata.
S hogy miért is olyan különleges ez a kép, miért is vizsgálják évszázadok óta?
A hasonló szövetek 10 év alatt tönkremennek (még a róla 200 évvel később készített másolat is rég kifakult), a tilma pedig teljes pompájában ragyog.
A festés nem ér hozzá a szövethez, tulajdonképpen felette lebeg, magában a szövetben semmilyen festékanyag nincs.
A rajta látható színek egyszerűen nem hozhatók létre semmilyen technológiával.
A szövet hőmérséklete folyamatosan 36.6 fok, akár az élő emberé.
Mi több: szemorvosi eszközökkel azt figyelték meg, hogy a festett szem ideghártyája összehúzódik, sztetoszkópos vizsgálattal pedig Mária övénél (hasánál) percenkénti 115 pulzust észleltek, amely az élő magzat szívverése…
Mindezt komoly tudósok, nemzetközi felszerelések eredményeivel szögezték le, magyarázatot pedig évszázadok óta nem találnak, és nem találtak a NASA emberei sem.
Csak a cáfolhatatlan tényeket, amelyek előtt zavartan áll a tudomány…
