Az egész tudományos világ a japán sellőmúmián vitázik: döbbenetes dolgok derültek ki
Sellők márpedig létezhetnek? Ki mit gondol? A tudományos vizsgálatok most vezettek eredményre.
Nem túlzás állítani, hogy az egész tudományos vilgá kíváncsi volt arra, hogy a japán sellőmúmia tudományos vizsgálata milyen eredmnényeket fog kihozni.
A régészeti leletről sokan úgy gondolják, hogy igazolhatja a japán sellőlegendák és úgy általában véve a sellők létezését.
Nemrégiben a Kurasiki Tudományos és Művészeti Egyetem vállalta magára, más kutatóintézetekkel együtt.
A lelet már a kedzetktől fogva óriási vitákat váltott ki.
A legenda szerint a múmia egy, az 1700-as évek első felében a Csendes-óceánban kifogott lény maradványa.
A későbbi kormeghatározás azonban 19. századira saccolja.
Az érinti az 1868-ig tartó Edo-korszakot.
Az Edo-korszak lezárultával nem említettek sehol se hasonló sellőmúmiát
Mintegy tucatnyi hasonló tárgy ismert, amelyekről úgy tartják, sellőmúmiák, ezek jó része szintén szentélyek vagy múzeumok tulajdona.
Eredetükről, valódiságukról azonban semmi biztosat nem tudni.
Ugyanakkor ott vanna a világszerte valamennyi kultúrában megtalálható selő legendák, amik sokak szerint nem puszta mesék és legendák, hanem ezek a lények ténylegesen létezhettek.
Az egyetem aztán beszámolt a vizsgálat eredményeiről, és persze beigazolódott:
A vizsgált „sellőmúmia” nagy valószínűséggel hamisítvány.
Ebből arra is bátran következtethetünk, hogy a többi hasonló tárgy ugyanilyen módon készült. De akkor mit is találtak voltaképp?
A „sellő” belső felépítése alapján nem tartalmaz se fából, se fémből készült vázat, a bőrét gömbhal (a konyhaművészetből ismert, vagy inkább hírhedt fugu) bőréből készítették, a nyak és a hát alsó része, belül fém tűkkel van megerősítve.
A lényen található szőr emlősállatból származik, ahogy a karmait is emlős eredetű keratinból alkották meg.
Sajnos DNS-t nem sikerült kivonni a lény egyes részeiből, nem használtak a „múmia” készítésekor semmiféle tartósító anyagot, így feltehetően egyszerűen lebomlott már a DNS.
A cél nem az lehetett, hogy a későbbi korok embereit megtévesszék, hanem könnyen lehet, hogy eredetileg talizmánként, szent bálványként védelmezték volna tulajdonosaikat, az őket birtokló közösségeket az e korban pusztító fekete himlő, kanyaró és egyéb súlyos járványok ellen.
Forrás National Geographic
