Az ékszerrel borított “királyok”: a csontvázak, amikről a Vatikán azóta is mélyen hallgat…
Róma katakombáit feltárva rengeteg, addig elzárt csontvázra bukkantak, amiket az egyház aztán próbált minél mélyebbre eltemetni a múltban.
A sötét titok mely romba döntheti a Vatikánt?
Ékszerekkel teli csontvázak felfedezése és elhallgatása
1578-ban, Róma katakombáit feltárva rengeteg, addig elzárt csontvázra bukkantak korabeli régészek.
A feljegyzések eltérnek arról, hogy a Vatikán parancsára szándékosan keresték-e meg ezeket a maradványokat, vagy véletlenül bukkantak rájuk, annyi biztos viszont, hogy a csontokról azt gondolták, többségük mártírhoz tartozik.
A személyazonosságuk viszont sosem derült ki, ennek ellenére az egyház – nem kis logikai ugrással – úgy döntött, a vallás népszerűsítésére használják majd őket.
Így manipulált a Vatikán a történelem folyamán
Ennek konkrét céljai voltak, melyekre érthető okokból ma sem büszke az egyház.
Az egykor eltűnt ereklyéket akarták ezzel pótolni, valamint ráfogták, hogy ezek szentek maradványai.
Ezzel egyébként az ismeretlen maradványok meglehetősen extrém vallási propagandaeszközzé váltak. Mindez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy ékszerekkel és aranyból szőtt ruhákkal borították be a csontvázakat, egyes esetekben még a szemüreget is ékszerekkel töltötték meg, a fogakat pedig aranyra vagy drágakőre cserélték ki.
Vagyis egy olyan illúziót építettek fel a Vatikán felsőbb utasítására, ami az egyik legnagyobb parasztvakítás volt az egyház történetében.
Ennél nagyobb gazemberség talán a Jézus halálával, keresztre feszítésével kapcsolatos egyházi álláspont, mely nem tud mit kezdeni azokkal a később előkerült, Bibliából szándékosan “kivett” evangéliumokkal, melyek azt állítják, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, és családot alapított, de ez már egy másik cikk anyaga lenne.
Amikor kellemetlenné vált a Vatikánnak, megsemmisítették őket
A költségeket nem ritkán gazdag helyiek állták, és így az egyházi propagandán felül reklámeszközzé is váltak, a „szentet” ugyanis a megbízó nevezte el, vagyis az idők folyamán a tehetős család hozzájárulását is hirdette, nem csak a túlvilági élet reményét.
Az egyház számára azomnban a 17. században fordulat következett be.
Ennek fényében enyhén szólva is kellemetlen lett az arannyal és drágakövek hadával díszített ereklyék látványa a templomokban, így eldugták, vagy elég sok esetben lényegében megsemmisítették őket: a csontvázról szépen visszafejtették a drága díszt, amitől aztán megszabadultak.
Akad még néhány egyben lévő csontváz
Ezek a bukott áhítati tárgyak lényegében csúnya szégyenfoltjai lettek az egyháznak.
A megmaradó csontvázak raktárakban, magán- és múzeumi gyűjteményekben vészelték át a századokat.
Egy kutató végül talált egyet, egy helyi Nürnberg-közeli templom oltárában lévő dobozban talált rá egy maradványra, amiről a templomban senki sem sejtette, hogy több mint egy évszázada ott rejtőzik.
Aki viszont egyszerre többet is megtekintene, az a kelet-németországi, a német–cseh határ mellett található Waldsassenben például mindjárt tíz ilyen díszes csontvázat is láthat, jelenleg ez a legnagyobb, egy helyben található gyűjtemény.
Az egyházzal kapcsolatban ez egy egyértelmű, szégyenfolt, mely rávilágít, hogy a Vatikán nem riadt meg a propaganda eszközöktől és a hazugságoktól sem, hogy terjessze az igét.
De vajon ez volt a céljuk? Vagy sokkal inkább a bevétel szerzés, a Vatikán hatalmának kiterjesztése, és az egyházi méltóságok burzsuj életének “fedezete”?
