Az idegen civilizáció eggyé vált a világmindenséggel – állítja egy új elmélet
Az elmélet magyarázatot ad arra, miért nem találtunk még rá a földönkívüliekre.
Végig ez állt az egész hátterében? Kidobhatjuk az ismereteinket a kozmoszról ha ez igaz!
Egy új elmélettel álltak elő arra vonatkozóan, hogy mi lehet az oka a méltán elhíresült úgynevezett Fermi-paradoxonnak.
Ennek az elméletnek a lény ege az, hogy a Fermi-paradoxon feltételezhető ellentmondás a földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között.
Az Univerzum életkora és hatalmas számú csillaga azt feltételezi, hogy ha a Föld tipikus bolygó, akkor a földön kívüli élet általánosan elterjedt kell, hogy legyen.
Vagyis nyüzsögnie kellene az életnek a világegyetemben, azonban jelen ismereteink szerint mégsem ez a helyzet.
Erre rengeteg egyéb magyarázat született már, most pedig egy korábban már félig-meddig felmerült elméletet gondoltak tovább a szakemberek.
Szerintük a kozmosz valójában MAGA az idegen civilizáció, melyet keresünk, és benne létezünk, szerves egészként.
Ez elsőre furán hangzik, de a tudósok elmagyarázták, mire gondolnak.
A Kardasov-skála a rendelkezésükre álló energiamennyiség alapján osztályozza az egyes civilizációkat:
I. szint: energiatermelés: 1016 watt, populáció: 1010 fő. Bolygó szintű civilizáció, amely egy bolygón rendelkezésre álló összes energiaforrást képes hasznosítani. Az emberi civilizáció még nem érte el egészen ezt a szintet. Carl Sagan szerint 1973-ban a 0,7-es szinten álltunk.
II. szint: energiatermelés: 1026 watt, populáció: 1017 fő. Olyan civilizáció, amely egy adott naprendszer teljes energiáját uralja, amelynek legnagyobb része a központi csillag energiájából származik.
III. szint: energiatermelés: 1036 watt, populáció: 1030 fő. Galaktikus civilizáció, amely egy galaxis teljes energiáját birtokolja.
Az évek során az eredeti skála kibővült egy 0. szinttel, ahová az emberi civilizáció jelenleg is tartozik, illetve egy IV. szinttel, amely olyan civilizációt jelent, ami az egész univerzum energiáját birtokolja.
Létezhet továbbá V. szintű civilizáció, amely több univerzumot irányít – már amennyiben ezek léteznek, hiszen a multiverzummal kapcsolatban megoszlanak a tudományos vélemények, és ez várhatóan jó darabig így is marad.
És itt a kulcs.
Az új magyarázat szerint azért nem bukkantunk még eddig az idegenek nyomaira, mert egy ilyen, univerzum méretű civilizációt már nem lehet megkülönböztetni a természetes környezettől, mivel bizonyos értelemben maga a civilizáció a kozmosz.
Hiszen minden energia, és mi is lehet a legfőbb célja minden élőnek? Egy nap eggyé válni ezzel az energiával, és a kozmosszal egyesülni.
Ez részben megmagyarázná, miért nincs nyomuk a kozmoszban sehol idegeneknek, vagy az energiafeldolgozásukból keletkező “hulladékhőnek”.
Mert a tökéletességet elérő úgynevezett “mester civilizációk” már a létezés olyan szintjén állnak, hogy teljes és pontos harmóniában vannak a környezetükkel.
Ez a fajta civilizáció gyakorlatilag összeolvad környezetével. Célja, hogy az univerzum teljes anyagát gondolkodó öntudattal bíró anyaggá alakítsa.
A 2020 májusában publikált osztályozási rendszer végigviszi azt a sejtést, hogy a civilizációk technikai fejlődése egy bizonyos ponton túl szembemegy a felfedezhetőséggel.
Az energiafogyasztás növekedése a biológiai létezésen túl már nem releváns, a virtuális valóságban a fűtésszámla már nem vehető komolyan. Ennek a rendszerezésnek nagy erőssége, hogy igyekszik egyesíteni a fejlődés ellentmondó tendenciáit, lényegében a Kardasov- és anti-Kardasov- skálát.
Ezzel sikerül teljesen új utat nyitnia a jövőkutatásban, amely eddig szívesebben feledkezett bele az űrliftekbe, Dyson-rajokba és egyéb űrbéli megaépítményekbe, mint az embertől alapjában véve teljesen idegen poszthumán jövő következményeinek kifejtésébe.
Ezen a ponton pedig természetesen újra bejön a képbe a mindent elnyomó laposföld-divat előtti utolsó nagy összeesküvés-elmélet, amely szerint a Hold igazából egy óriási idegen űrhajó – hiszen bármi, amivel az űrben találkozunk, potenciálisan nem mást, mint egy idegen civilizáció megtestesülése.
És éppen ez benne a fantasztikus, egyben nagyon félelmetes is.
ha pedig valóban így van és egy nap majd bebizonyosodik, vagy találnak közvetett bizonyítékokat rá, akkor ki kell dobnunk az eddigi ismereteinket a minket körülvevőm világról.
