Az inuit eszkimók így tanítják a gyerekeket a harag kezelésére: soha nem dühöngenek, tanulhatnánk tőlük

Az észak-kanadai eszkimók különösen békés társadalomban élnek, melynek van egy titka. Ezt a titkot szeretnénk most veletek megosztani, mi is sokat tanulhatnánk tőlük gyereknevelést illetően…

A mai nyugati társadalomban sajnos nem tanuljuk meg kezelni a negatív érzelmeket, így a haragot sem.

Ezért sokan nem a legmegfelelőbb módon vezetik le. A harag legtöbbször agresszív, bántó, lekezelő, durva viselkedés formájában nyilvánul meg, ami romboló erő minden emberi kapcsolatban.

Az agresszió a modern társadalom szinte minden szférájában jelen van.

Megfigyelhetjük a politikusok vitáiban, a társadalmi konfliktusokban, az újságcikkekben, a közösségi oldalak kommentjeiben, és a családon belüli viselkedésben egyaránt.

Egyesek ezt a korszakot a „harag korának” nevezik.

Az eszkimók feltűnően és híresen békés társadalomban élnek.

Vajon mi lehet a titkuk?

Sokáig ezt senki sem tudta megmondani, mígnem egy szakember a végére nem járt, és meg nem osztotta a világgal.

Jean Briggs híres antropológus az 1960-as években ellátogatott a távoli sarkvidékre, és 17 hónapon keresztül együtt élt az észak-kanadai inuit eszkimókkal.

Sokkal durvább és kevésbé figyelmes volt a viselkedésem és a kommunikációm is” – mesélte.

Korábban jellemző volt rám, hogy napi szinten felhúztam magam valamin, megsértődtem, dühöngtem – ezek mind olyasmik, amiket az eszkimók soha nem tettek. Ők minden helyzetben higgadtak maradtak…”

Ezekről a meglepő tapasztalatairól könyvet is írt „Soha haragban” címmel.

Mondani sem kell, hogy a könyv bestseller lett.

Jean elmondta, hogy soha nem látta, hogy egy eszkimó szülő leszidta volna a gyermekét.

Az eszkimók szemében fontos érték a negatív érzelmek feletti önuralom, ezért már egészen kicsi korban higgadtságra tanítják a gyermeket” – írja Biggs a könyvében.

Amikor valaki képes nehéz körülmények között is megőrizni a higgadtságát, azt nagyra értékelik és az érettség jelének tekintik.

Amikor egy inuit kisgyerek valami olyasmit csinál, ami mondjuk fájdalmat okoz, a szülei nem ordítanak rá haragosan, nem emelik fel a hangjukat, nem szidják le, egyszerűen csak elmondják neki nyugodt hangon, hogy ez fáj.

A gyerek cselekedetének valódi következményét szemléltetik: a fájdalmat.

Úgy tűnik, hogy az inuitok már rég megtanulták ezt a leckét, és sikerült megszakítaniuk ezt az állandó körforgást.

„Az inuit közösségekben a hagyományos szülői viselkedés hihetetlenül kedves és szelíd” –

„Az eszkimók a legkedvesebb szülők a világon!”