Az ősi tibeti halottas könyv, mely útmutató a túlvilágra: feltárulnak egy másik világ titkai?
Ez a könyv az egykori ősi misztériumok,a túlvilág, a lélekvándorlás és a halál utáni lét kérdéseire adhat választ.
A Tibeti halottas könyv titkait mindmáig nem sikerült teljes egészében értelmeznie a modern tudománynak. Közel ezer éves rejtély van “belekódolva”?
A halál utáni élet végső igazságát rejtheti
Létezik egy könyv, melynek múltja igen szövevényes.
Eleinte ugyanis a benne foglalt tanok és információk nem léteztek fizikai formában, sehol sem voltak leírva.
A Tibeti halottas könyv egyre csak hízott, az emberek pedig szájról-szájra adták át egymásnak az összefoglalt tudást, emlékezetből.
Aztán a könyv végül fizikailag is “testet öltött”, valamikor a VIII. században, legalábbis a könyv szövegezése odaáig vezethető vissza.
A halállal és az élettel kapcsolatos végső igazság volt ugyanis benne megírva.
Több ezer elkárhozott, vagy épp testet elhagyó lélek távozásánál használták fel, hogy utat mutasson a sötétben.
A haldokló test felett olvasták fel, hogy utat mutasson
A szövegét a hagyományok szerint mindig a haldokló felett olvasták fel, majd a halált követően a temetés alatt is.
Ennek két szerepe is volt: a haldoklót kellett segíteni, hogy minden jelenséget felismerjen, amikor azokkal találkozik és a haldoklóval meg kell szerettetni az új tartózkodási helyét, hogy kedvet kapjon az ottmaradásra.
Ezzel ugyanis minden földi kötelékét végleg el lehet szakítani, és nem lesz, ami majd itt tartja őt a Földön.
Ez egy fontos momentum, mert sokak szerint így a lélek nem ragad itt az élők között. Ezekből lesznek ugyanis általában a nyughatatlan kísértetek, szellemek.
Ami még megdöbbentőbb: a könyv szövege olyan dolgokat ír le, amiket akkor még nem nagyon tudtak megfigyelni:
Leírja a halálközeli élményeket, ezek teljesen megegyeznek a napjainkban elmondott vallomásokkal is, melyek során az emberek testen kívüli élményekre tesznek szert, látják Isten, vagy egy nagy fehér alagutat.
A Tibeti halottas könyv leírása kitér arra, mi lesz az emberrel a test halála után. Amikor a lélek elválik a testtől, akkor az ember elájul.
Ekkor kerül bele egy végtelen sodrásba, majd egy katlanba érkezik meg.
Itt él tovább az öntudata, miközben kellemetlen, felismerhetetlen hangokat hall.
Látja, és hallja a külvilágot, a körülötte álló rokonokat, orvosokat, de nem tud kommunikálni velük, mert már egy másik síkban van.
Utazás a Fény felé
A helyzete miatt a lélek eleinte kétségbe esik, és nem tudja pontosan, hogy mit is akar merre menjen.
Később a létének képességeivel lesz felruházva, és rájön, hogyan irányítsa ezeket. észreveszi, hogy sugártestben van, ezzel pedig bárhol tud lenni bármikor, szinte azonnal.
A gondolatai kiélesednek, és teljessé válik sugártestileg és lelkileg. A vak újra látni kezd, a süket pedig újra hallani – írja a halottas könyv.
Ebben a létállapotban az ember, azaz a kimúlt halott lelke más halottak asztráltestét is felismeri és képes kommunikálni velük.
A titokzatos fénnyel teli alagútban a fény felé közeledve újraéli az élete egyes állomásait, majd végleg elengedi azokat is.
A halál csak egy illúzió
A halálról a halottas könyv egyáltalán nem úgy számol be, mint mindennek a vége, hanem éppen ellenkezőleg.
Egy új létezés kezdetét írja le, és az átmenetet ebbe a magasabb szintű létezésbe.
Lényegében maga a könyv léte is azt a célt szolgálja ugyebár, hogy a lélek eljusson ebbe a létállapotba.
A halál pillanata tehát nem más, mint egy nagy illúzió. Ez eddig is sokak számára egyértelmű volt.
A testre már nincs szüksége a léleknek, ezért elválik tőle.
Gyakorlatilag ez az elválási, vagy elválási folyamat maga a halál, melytől mindenki nagyon fél.
