Bábel tornya egy ősi kilövő állomás volt – állítja egy régész, ősi idegen technológia a Bibliában?
Az ismert biblia történet valami egészen másról szólna…?
Az emberiség három részre szakadását eredményezte – állítják az ősi sumer írások.
A bábeli események magyarázata az, hogy az ottani emberek megpróbálták felépíteni saját kilövőtornyukat és megalkotni saját „sém”-jüket, vagyis repülő járművüket, amellyel reményeik szerint jobb eséllyel szállhattak volna szembe az űrben lakó uralkodójukkal.
Akkoriban a sumerok szerint ugyanis az eget idegenek uralták. Felsőbb hatalmak, akik szét akarták őket szórni a világ különböző tájaira.
Ennek legfőbb tanulmányozója volt Zecharia Sitchin, aki rengeteg sumer pecséthengert és ősi szöveget fordított le és értelmezett, mire rájött a párhuzamokra a Bibliában leírt Bábel tornya eseménnyel.
Mózes első könyve (11,4) ezt írja: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér.
Szerezzünk [‘sém’-et] magunknak és ne szóródjunk szét a földön!”
Tevékenységük csak növelte Enlil, sumer istenség félelmét, hogy az emberek versengeni fognak az isteni fajjal, és megerősítette elhatározásában, hogy szétszórja őket.
Mózes első könyve (11,5-8) leírja reakcióját:
„Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek, így szólt:
‘Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek.
Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják.
Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!’
Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését”.
Az emberiség három ágát – Utnapistim-Noé három fia, Sém, Hám és Jáfet utódait – ezután hamarosan elszállították a kijelölt területekre, ahol idővel valóban különböző nyelvek alakultak ki.
Egy másik szakértő, Dr. Alford elmélete szerint valóban lehetséges, hogy Utnapistim-Noénak különböző emberfajtákból származó feleségei voltak.
A tőlük származó utódok természetesen különböző emberfajtákat képviseltek, ami megmagyarázná, hogy Afrikában negroid, Ázsiában mongoloid, a Közel-Keleten pedig europid típusú emberek élnek.
A sumér szövegek és a Biblia egybehangzóan állítják, hogy Sém és utódai a Mezopotámiát magába foglaló területen maradtak, Hámot és családját Afrikába és Arábia bizonyos részeire vitték, Jáfetet és rokonait pedig az Indus völgyébe szállították.
Valószínűleg ők voltak a titokzatos „árják”, akik olyan hirtelen jelentek meg ott az őskorban.
A szétszóratás eredménye nyugodt békeidőszak kellett volna legyen, melyben az új királyok által uralt új városok tovább terjeszkednek és növekszik az élelmiszertermelés.
De sajnos, mint látni fogjuk, az ősi „istenek” éppoly kevéssé voltak képesek a tartós békét biztosítani, mint az emberek…
Ez pedig az emberi történelmet végigkísérte, különféle háborúk ősi nyomaival a Földön, de elég csak a hírhedt Özönvíz eseményére gondolni.
Egyes kutatók máig hisznek abban, sőt, állításuk szerint bizonyítani is tudják, hogy az emberiség létrejöttében kulcsszerepet kaptak földönkívüli asztronauták.
Az ember egy természetellenes élőlény, magas intelligenciával és nagy pusztítási hajlammal.
Nem képes hosszabb távon harmóniában élni a természettel – ezek pedig mind mesterségesen kreált, ősi génjeinkben lakozik.
