Démonmag két tudós halálát okozta, az USA kormánya megpróbálta eltitkolni
Ez az, amit soha nem lett volna szabad feltalálni és nem véletlen zárták el a világ elől…?
Ez az atombombánál is pusztítóbb lehetett volna
A második világháború során az Amerikai Egyesült Államok két atombombát is bevetett, az egyiket Hirosimánál, a másikat pedig Nagaszakinál.
Hihetetlen pusztítást végeztek ezek a fegyverek, máig rettegnek az emberek, ha egyáltalán szóba kerül a dolog.
Azt viszont csak kevesen tudják, hogy itt egyáltalán nem ért véget az amerikai kormány kísérletezése az atombombákkal.
Volt egy harmadik atombomba is, ami a Rufus nevet kapta.
Miután véget ért a háború, és nem került bevetésre a fegyver, így a tudósok megkapták, hogy kísérletezzenek vele.
A szakemberek pontosan tudták, hogy milyen veszélyes ez az eszköz, és mennyire oda kell figyelniük minden egyes mozdulatokra a vizsgálatok során, mégis olyasmi történt, ami szinte rögtön tragédiához vezetett
-számolt be róla a Promotions.hu is.
Soha nem robbant fel, mégis képes volt ölni
Az atomtöltet, ami később a Démonmag becenevet kapta, egy 9 centi átmérőjű, 6 kilós, plutónium-gallium ötvözetből álló, nikkel borítású golyó volt. Ez nagyjából 5 százalékkal van a kritikus tömeg alatt, amikor a radioaktív anyagban a puszta mennyiségénél fogva beindul és önfenntartóvá válik a nukleáris láncreakció.
A tudósok a laborban elkezdtek azzal kísérletezni, hogy hogyan lehet kritikus állapotba hozni a töltetet, és – főleg! –, hogy hogyan lehet onnan visszahozni, mielőtt a láncreakció elszabadul és jön a gombafelhő.
Az első baleset augusztus 21-én történt, amikor Japán még alá sem írta a háborút hivatalosan is lezáró békeszerződést.
Az egyik fizikus éppen volfram-karbid téglákkal rakta körbe az atomtöltetet.
A kutató, a mindössze 24 éves Harry Daghlian ráejtett egy téglát az atomtöltetre, ami ettől azonnal szuperkritikus állapotba került, és kb. 150 ezer mellkasröntgennek megfelelő gamma- és neutronsugárzással köpte szembe szerencsétlen Daghliant, mire annak sikerült a tégla eltávolításával leállítani a láncreakciót. 25 nap múlva halt meg a sugárzás következtében.
A laborban rajta kívül még egy technikus, Robert J. Hemmerly tartózkodott, ő megúszta jóval alacsonyabb sugárdózissal. 33 év múlva leukémiában halt meg – de hogy a rák kialakulásában volt-e szerepe a balesetnek, azt nem tudni.
Kilenc hónappal később, a Bikini-atollon végzett első kísérleti robbantások egyik utolsó tesztje során ütött be a második tragédia. Eddigre új technikát találtak ki a töltet manipulálására: egy berilliumból készült burát borítottak fölé. A berillium szintén jó neutronreflektor, és pontosan ugyanúgy hozza kritikus állapotba a nukleáris magot, mint az előző kísérletben a volfram-karbid.
Egy kutató egy csavarhúzót dugott a bura pereme alá, és annak a mozgatásával változtatta, mekkora résen távozzon úgy a sugárzás, hogy nem pattan vissza a Démonmagra. 1946. május 21-én a kísérletet vezető fizikus,
Louis Slotin kezéből kicsúszott a csavarhúzó, a rés lezárult, és a laborban tartózkodó hét kutatót érte komolyabb adag gammasugárzás.
Slotin 9 nappal később halt meg, a többiek szerencsésen átvészelték a balesetet. A drámai hatást fokozta, hogy mindkét balesetnél élénk kék energiakisülések kísérték a jelenséget, ahogy a nagy energiájú részecskék ütköztek a levegő molekuláival.
A Démonmagot inkább elzárták a világ elől, majd megsemmisítették
A két baleset után a kísérleteket leállították.
A Démonmagot beolvasztották, és az anyagát későbbi kísérleti atomrobbantások bombáiban használták fel.
Léteznek különféle összeesküvés elméletek, miszerint a Démonmagot soha ne semmisítették meg, pusztán csak elzárták egy szupertitkos helyre a világ elől és minden további anyagot titkosították.
Megint más változatok szerint a Démonmagot tovább fejlesztették de végül valóban leállították a projektet amikor rájöttek, hogy akár az egész bolygót meg lehetne semmisíteni vele.
