Egészségünk

Dr. Lenkei Gábor: “A tudatlanság ellen harcolok” – a gyógyszeripar hatalmáról és térnyeréséről…

A gyógyszeripar által kötött gátlástalan vádaljukról, és az egészségtudat elnyomásáról beszélt. Soha nem volt még ennyire kedvező a számukra a világ, mint most, a megbetegített emberek társadalmában…

„Engem nem vonz a túlszabályozott, biztonságos élet. Jobb izgalmas életet élni.

Amikor elkezdtem írni az első könyvemet, nagyon sok barátom megpróbált lebeszélni, hogy ezt nem szabad befejeznem. Azt tanácsolták, hogy erősödjek meg, bástyázzam magam körül, mert ebből csak bajom származhat…”

Hirdetés

Sándor András: – Meséltem valakinek, hogy ma veled találkozom, és azt mondta, hogy egy roppant okos emberrel fogok beszélgetni.

Dr. Lenkei Gábor: – Nem mondod? (nagyon nevet)
– Tényleg okos ember vagy?
– Nem tudom.
– Pedig summa cum laudeval, vagyis kitűnő minősítéssel szereztél diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen.

– Az nem jelent semmit! Ahhoz csak strapabíró fenék kell, semmi más. (még mindig nevet)

Nem tudom… A tanárok azt mondák, okos vagyok, de mindig hármast adtak szorgalomból, mivel szerintük a képességeimhez mérten nem teljesítettem jól, nem voltam szorgalmas. (mosolyog) Ahhoz képest valóban jól végeztem.

– A weboldaladon a beköszöntő végén azt írod, soha nem fogod feladni, számíthatnak rád az emberek. Ez a jelmondatod, hogy nem szabad feladni?

– Tulajdonképpen igen. Nevezhetjük jelmondatnak is, bár ezen még nem gondolkodtam.

– Mit nem szabad feladni?

– Amikor ezt leírtam, azt gondoltam, az a fontos, hogy felnyissam az emberek szemét arra, hogy mi is történik velük a világban. De nem tudtam olyan jól megfogalmazni, mint egy olvasó, aki elolvasta a “Cenzúrázott egészség” című könyvemet, és levelet írt nekem. Pontosan fogom idézni, mert elhoztam a levelet is magammal.

„Azzal, hogy elolvastam a könyvét, rájöttem, mi történik velem, és mekkora átverés kellős közepén csücsülök, rohanva a vég felé. Szerencsére még időben észbe kaptam, és ma már egészséges vagyok.” Ezt írta Noémi.

Hirdetés

Pontosan ezzel a céllal írtam meg a könyvet. Igen, azt akartam elmondani az embereknek, hogy egy nagy átverés kellős közepén csücsülnek. Mert a legfőbb kincsünk az egészség, és semmit sem tudunk róla. Az iskolában nincs ilyen tantárgy.

Az orvosi egyetemen sincs ilyen tantárgy. Pedig milyen jó lenne, ha az egészség megtartása, megóvásáról lehetne tanulni, aztán tanítani. “Don Quijoteként” belevágtam egy nagy feladatba, szembeszálltam a gyógyszermaffiával, és odatettem ezt az üzenetet a végére, hogy soha nem fogom feladni.

Idővel aztán rájöttem, hogy valójában nem is a gyógyszermaffia az ellenfél.

– Ki az ellenfél?

– Ez összetettebb annál, hogy egy rövid mondattal válaszolni lehessen. Elmondok egy példát. Ha az utcán odajön hozzám egy árus, és elad nekem egy gagyi rézgyűrűt, az az én tudatlanságom.

Ez esetben mi a gagyi? Értéktelen ékszer, amit aranyként árusítanak. Harcolhatunk a gagyit árusítók ellen, holott valójában a tudatlanság ellen kellene harcolni. És az emberek agyába vésni, hogy utcán nem vásárolunk ékszert. Csak akkor tűnnek el a gagyizók, ha nem áll velük szóba senki

Friderikusznak meséltem egyszer, hogy reményeim szerint a gyógyszeripar gátlástalan része ki fog pusztulni, ahogyan annak idején a dinoszauruszok, mert a klíma kedvezőtlenné válik számukra. Friderikusz csak annyit mondott erre, hogy egyelőre semmi jel nem utal erre.

– Igaza volt?

– Sajnos igen. Letettek ma az asztalomra egy cikket, amelyben az állt, hogy minden idők egyik legnagyobb összegű vádalkuját kötötte egy gyógyszergyártó cég az Egyesült Államokban. 3 millió dollárt fizettek, hogy ejtsék a vádakat.

Három gyógyszerével kapcsolatban ugyanis félrevezette a közönséget, és különféle módokon rávette az orvoskollégákat, hogy ezeket a gyógyszereket ha kell, ha nem, felírják.

Azt mondják, egy bűnözőt soha nem lehetne elkapni, ha nem buktatná le magát. Csak abban az esetben, ha nyomokat hagy. S látod, ők is hagynak nyomokat. Sajnos egyre több ilyen eset fordul elő. De csak kiderülnek a szélhámosságok!

– Kell még harcolnod?

– Változott a nézőpontom. Nem kell mindig csak harcolni. Régen szűklátókörű voltam, talán vehemensebb is. Ma már tudom, hogy a fő probléma az emberek tudatlansága.

folytatjuk…

Forrás: Dr. Lenkei Gábor Facebook közösségi oldala

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kérjük kedveld közösségi oldalunkat, ezzel is támogatva az oldal további működését

Ezzel egyúttal támogatod munkánkat.