Egy rendkívüli dokumentum mesél lenyűgöző, fejlett orvosi kezelésekről.
Az Ebers-papirusz egy ókori egyiptomi szöveg, amely lenyűgöző orvosi kezeléseket tár fel, amelyek tudományos és mágikus technikákat egyaránt tartalmaznak.
Az orvosi feljegyzés több mint 842 különböző betegség és baleset kezeléséről szól.
A papirusz a fő hangsúlyt a szívre, a légzőrendszerre és különösen a cukorbetegségre helyezi.
Az Ebers-papirusz körülbelül 20 méter hosszú és 30centi széles. Jelenleg a Lipcsei Egyetemi Könyvtárban található Németországban.
Az ősi orvosi feljegyzés oldalanként 22 sorra oszlik, és egy híres egyiptológus, Georg Ebers után kapta a nevét. A papiruszt a becslések szerint i.e. 1550 és 1536 között készítették.
Ez az ősi szöveg az egyik legrégebbi és legrészletesebb orvosi feljegyzés, amelyet Egyiptomban találtak.
Az Ebers-papirusz rávilágít az ókori egyiptomi orvoslásra, és részletesen szól a különböző tudományos és mágikus-vallási megközelítések egyesüléséről.
A papiruszt részletesen tanulmányozták, és közel ötször fordították le újra. A papirusz kincsnek számít az orvosi tudás terén, és betekintést nyújt az ókori egyiptomi kultúrába az időszámításunk előtti 14-16. században.
Az ókori egyiptomi szöveg felfedezése azonban továbbra is kétségeket vet fel, mivel csak kevés bizonyíték áll rendelkezésre a felfedezéssel kapcsolatos tények alátámasztására. Az Ebers-papirusz eredetileg Thébai Assasif Orvosi-papirusz néven volt megemlítve, és később a nevét Georg Ebers után kapta, miután megvásárolta.
A legendák szerint Georg Ebers és szponzora, Herr Gunther, akit rendkívül gazdag embernek tartottak, belépett egy ritka gyűjteményekből álló boltba. Az üzletet egy Edwin Smith nevű gyűjtő vezette Luxorban (Théba) 1872-ben. Egyiptomban úgy vélik, hogy Edwin furcsa körülmények között szerezte meg az Assasif Orvosi-papiruszt.
Edwin állítását a papiruszra vonatkozóan Ebers és Gunther is megkérdőjelezték. Edwin átadott nekik egy múmia vászonba csomagolt papiruszt, és azt állította, hogy a papiruszt egy múmia lábai között fedezték fel a thébai El-Assasif nekropolisz területén.
A papiruszt Ebers és Gunther azonnal megvásárolta, és később 1875-ben adták ki Fascimille néven.
Az emberek szkeptikusak voltak az Ebers által megszerzett papirusz hitelességével kapcsolatban, de az tény, hogy Ebers megszerezte a papiruszt, és hozzálátott az egyik legnagyobb orvosi feljegyzés lefordításához, amelyet az emberiség valaha látott.
Az orvosi papiruszt később Ebers két különböző kötetben dolgozta fel.
A Joachim által készített német nyelvű fordítás röviddel Ebers köteteinek megjelenése után látott napvilágot. Ezt követően H. Wreszinski adta ki 1917-ben a hieratikus szöveg fordítását.
Később négy további angol nyelvű fordítás készült az ősi orvosi feljegyzésről. Az elsőt Carl Heinrich von Klein adta ki 1905-ben. A második és a harmadik angol fordítást Cyril P. Byron és Bendiz Abel adta ki 1930-ban, illetve 1937-ben. A legmegbízhatóbb és legátfogóbb fordítást azonban Paul Ghalioungui, a neves tudós és orvos készítette. A Ghalioungui által készített fordítást az Ebers-papirusz legértékesebb és legrészletesebb kiadványának tekintik.
Az Ebers-papirusz pontos fordítására irányuló folyamatos próbálkozások ellenére még a legtapasztaltabb egyiptológusokat is zavarba ejti. Az Ebers-papirusz hasznosnak bizonyult az elmúlt 200 év során számos gyógymód esetében.
A papirusz nagyrészt az ókori egyiptomiak gazdag orvosi ismereteire világít rá.
Az ókori egyiptomi egészségügyi feljegyzést két kategóriába sorolták. Az egyik a “racionális megközelítés” volt, amely különféle tudományos technikákat tartalmazott, a másik pedig az “irracionális megközelítések,” amelyek mágikus-vallási technikákat említettek.
A mágikus technikák közé tartozott az amulettek, a varázslatok használata, az ókori egyiptomi istenek felé történő írás-varázslás.
Akkoriban az emberek nem hittek a vírusokban és a baktériumokban, minden betegség az istenek haragját jelentette. Ezért a mágikus és vallási technikák óriási jelentőséggel bírtak az ókori egyiptomiak számára.
Annak ellenére, hogy a papirusz az i.e. 16. századra datálható, a nyelvi bizonyítékok miatt azonban úgy vélik, hogy a papirusz régebbi források segítségével keletkezett, amelyek az egyiptomi 12. dinasztia (i. e. 1995-1775) idejére nyúlnak vissza.
Az orvosi papirusz eredetileg hieratikus, a hieroglifák rövidített változata volt. 877 rubrikából (szakaszfejlécből) áll, amelyet fekete szöveg követ.
Körülbelül 108 oszlop vagy oldal van, amelyek számozása 1-110-ig terjed. Minden oszlop 20-22 sornyi szövegből áll. Az orvosi feljegyzés végén van egy naptár, amely azt mutatja, hogy a papiruszt i.e. 1536-ban hozták létre.
Az orvosi feljegyzés rengeteg ismeretet tartalmaz az anatómiával, fiziológiával, toxikológiával, varázslatokkal és a cukorbetegség kezelésével kapcsolatban. A papirusz az állatok, növények és ásványi mérgek okozta betegségek kezelésére is szolgál.
A főzetek, borogatások, krémek és egyéb gyógymódok használatát is tartalmazza.
A feljegyzés 842 betegség gyógyszeres kezelését és receptet tartalmaz, amelyekből megközelítőleg 328 keverék, amelyek különböző betegségek kezelésére használhatók. Néhányan úgy vélik, hogy az ilyen főzeteket az egyes egyiptomi istenekhez kapcsolódó egy-egy különleges összetevő ihlette.
Az orvosi papiruszban szereplő recepteket elég részletesen említik ahhoz, hogy ma is reprodukálhatók legyenek. A jelenlegi kutatások megerősítik, hogy az egyiptomiak már legalább i.e. 1820-tól kezdve készítettek és szállítottak gyógyszereket, i.e. 1550-től pedig pontos méréseket vezettek be az egyes gyógyszerek felírásakor. Valójában az ókori egyiptomiak által használt gyógyszerek összetevőinek 50%-a ma is használatban van, bár közülük sok már szintetizált.
Különféle régészeti, orvosi és történelmi kutatások bizonyítják, hogy az ókori egyiptomiak gazdag ismeretekkel rendelkeztek, és képesek voltak a betegségek ésszerű kezelésére. Az ókori egyiptomiak modern és tudományos technikákat alkalmaztak a betegek kezelésére. A racionális és az irracionális megközelítés ötvözete azonban kulturális követelmény lehetett.
Ha a racionális megközelítés kudarcot vallott, a régiek mindig segítséget kérhettek a spirituális kapcsolattal járó mágikus-vallásos kezelésektől, amelyek segítségével megtudták, miért nem működik a racionális megközelítés. Egy ilyen példa könnyen nyomon követhető egy közönséges megfázás gyógyító varázslatának fordításában.
“Folyj ki, büdös orr, folyj ki, büdös orr fia! Menj ki, te, aki csontokat törsz, tönkreteszed a koponyát és megbetegíted a fej hét lyukát!”
Az ókori egyiptomiak tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a szív a test vérpumpáló gépe, és rendkívül fontos. Nagy figyelmet fordítottak a test szív- és érrendszerére. Tudták, hogy a szív az a szerv, amely a testnedvek, például a vér, a könnyek, a vizelet szabályozásáért és keringéséért felelős.
Az Ebers-papirusznak van egy egész szakasza “Szívek könyve” címmel. Ez a rész az emberi test minden régiójához kapcsolódó artériákról és vérellátásáról szól részletesen. A papirusz olyan mentális problémákról is beszél, mint a depresszió, szorongás stb., amelyek nagy hatással vannak a szívre.
A papirusz a terhességről, a gyomorhurutról, a fogamzásgátlásról, a nőgyógyászatról, a parazitákról, a bőrbetegségekről, a csontbetegségről és a rosszindulatú daganatok sebészeti kezeléséről szóló fejezeteket is tartalmaz.
Az elmúlt 100 évben bizonyos orvosi eljárások ismerete és értékelése nagymértékben a papirusz által szolgáltatott bizonyítékokon alapult.
A papirusznak van egy külön bekezdése, amely elmagyaráz egy bizonyos betegséget, amiről a mai kutatók úgy vélik, hogy az egyik legmegbízhatóbb módszer a cukorbetegség kimutatására.
Bendix Ebbell azt állította, hogy az orvosi papirusz 197. rubrikája hasonló a diabetes mellitus tüneteinek leírásához.
Van néhány szakasz a papiruszban, amely rejtélyesen hangzik, azonban úgy néznek ki, mint a diagnózis első kísérletei, hasonlóak a mai orvosi könyvekben találhatókhoz.
Ezt az orvosi papiruszt nem szabad pusztán elméletnek tekinteni, mert egy olyan korszakban íródott, amikor minden betegséget az istenek haragjának tekintettek az emberek ellen, és akkor is az alkalmazott kezelések gyakorlati és ésszerű megközelítésen alapultak.
E gyógymódok gyógyszerészeti értéke azt mutatja, hogy 64%-uk terápiásan hatékony, és bár egyes kezelések még mindig a varázslat erején alapultak, a legtöbbüket racionális protokollok és szabványok határozták meg.
Az irracionálisnak tűnő kezelések analitikus vizsgálata, mint például a krokodilürülék fogamzásgátlóként való alkalmazása és a migrénes ember fejének harcsából készült szerrel való bekenése végső soron alátámaszthatja az egyiptomiak azon véleményét, hogy ezek hatékony gyógymódok. Az orvosi papirusszal kapcsolatban azonban felmerült néhány kétség.
A fordítások száma miatt úgy vélik, hogy bizonyos információk a felfedezésük óta eltorzultak. Ann Rosalie David brit egyiptológus és a Manchesteri Egyetem emeritus professzora, aki a Nemzetközi Múmia Adatbázis igazgatójaként is szolgált, úgy véli, hogy a papirusz haszontalan.
Egy 2008-as Lancet folyóiratban megjelent tanulmányban Ann Rosalie arra a következtetésre jutott, hogy a papirusz kutatásának forrása korlátozott és nehéz a rendelkezésre álló információk alapján, amelyről azt gondolják, hogy a civilizáció 3000 éve alatt állandó volt.
Továbbá kijelentette, hogy a mű fordításai önmagukban ellentmondanak egymásnak. Hozzátette, hogy a fordítók maguk is szembesültek az eredeti papirusz nyelvezetével. Úgy véli, hogy a fordításoknak magyarázó jellegűeknek kell maradniuk, és azokat nem lehet véglegesíteni. Rosalie kijelentései miatt számos tudós foglalkozik az ősi csontvázak vizsgálatával.
Az egyiptomi múmiákon végzett anatómiai és radiológiai vizsgálatok már önmagukban is bizonyítékok arra, hogy az ókori egyiptomiak magasan képzettek és nagy orvosi ismeretekkel rendelkeztek.
Különböző vizsgálatok amputációkat és gyógyított töréseket mutattak ki. Azt is megállapították, hogy az ókori egyiptomiak jártasak voltak a lábujj protézisek létrehozásában.
A múmiákhoz tartozó szöveteket, hajat és csontokat szövettan, enzimkapcsolt immunszorbens vizsgálat, DNS-elemzés és immuncitokémia stb. segítségével elemezték.
Ezek a tesztek hasznosnak bizonyultak az adott múmia betegségének kimutatásában.
Az azonosított betegségek egy részét az orvosi papiruszban említett módon kezelték, bizonyítva, hogy a papiruszban említett kezelések egy része sikeres volt.
Az orvosi papirusz további tanulmányozása segíthet abban, hogy kapcsolatot találjunk az ókori egyiptomiak szellemi és tudományos ismeretei között.
Megismerhetjük az ősi tudást, és azokat a technikákat, amelyek évszázadokkal ezelőttről eljutottak a mai világba. Hamis lenne azt feltételezni, hogy az összes technikát a mai korban találták fel.
Forrás: ÚjVilágtudat
