Egy 47 éves magyar koronavírusos beteg naplója: részletesen, napról napra leírta, mi történik vele

Károly koronavírus naplója az eddig leírt legrészletesebb napló arról, hogyan zajlik a betegség. Kötelező minden magyarnak!

Most pedig következzen Károly naplója (444.hu-ról):

„2020. MÁRCIUS 4-ÉN HAJNALBAN 3 ÓRA KÖRÜL KIVITTÜK A LÁNYOMAT A BUSZHOZ, MERT INDULT FRANCIAORSZÁGBA, NAGYON FÁZTAM, SZINTE REMEGTEM A KIALVATLANSÁGTÓL MEG A HIDEGTŐL.

ESTE NYOLC ÓRÁRA SZOKÁS SZERINT ELMENTEM FOCIZNI. VOLT EGY SRÁC AKI NAGYON TAKNYOLT, DE NEM SZOKOTT ÉRDEKELNI.

ELVAKARTAM A LÁBAMON EGY SEBET, ÉS ELKEZDETT VÉREZNI. A NÁTHÁS SRÁC ZSEBKENDŐIBŐL VETTEM EGYET, AZZAL TÖRÖLGETTEM, MAJD BETŰRTEM A SPORTSZÁRAMBA, GONDOLTAM IS, HOGY LEHET NEM JÓ ÖTLET.

Másnap csütörtökön éreztem, hogy mintha váladék folydogálna a torkomra az orromból, de annyira hétköznapi esetnek tűnt, hogy nem foglalkoztam vele. Ez a folydogáló érzés és a torok irritációja folyamatosan jelen volt és később kiderült sokáig el is kisért.

Március 8-án vasárnap reggel kezdtem érezni fenn középen a tüdőm tetején egy kis diszkomfort érzetet, nem komoly, csak mintha lett volna ott valami. El is kezdtem hétfőtől Ambroxolt szedi, 75 mg, plusz Aspirint.

Normális munkanapok következtek, de volt bennem egy kis borzongás, szinte minden nap. Nem erős és nem hidegrázás, de mégis észrevehető, soha nem találkoztam ilyennel. Esténként valamiért égett az arcom, de nem éreztem magam lázasnak, nem is mértem.

10-én kedden éjjel hazajött a lányom, beküldtük a szobájába karanténba, nem is nagyon jött ki. Szerdán vidéki út, és még mindig érzem a tüdőm, meg a váladékot, a fejem is kezd kicsit mintha fájni, egész nap alig ettem, de nem baj, hurrá. Nekem eddig nagyon ritkán fájt a fejem, gyakorlatilag csak akkor, ha egy nap mondjuk délután abbahagytam egy délelőtt elkezdett sörözést.

Csütörtökön 12-én bementem az irodába, és egész nap maszkban voltam, hogy nehogy valakinek átadjam lányom által behurcolt vírust. Délután kezdtem el érezni, mintha nem jönne levegő az orromból, pedig nem is taknyolok, mintha csökkenne a keresztmetszete.

Péntek újabb irodai nap, és a végére nagyon elfáradtam, durván. Egyik nap sem voltam éhes. Hazaértem, és gondoltam kertészkedni fogok, majd egy üveg bor társaságában egészen lámpafényig, azaz nagyjából este hétig metszettem, aprítottam, stb.

Szombaton reggel a bortól másnapos lettem, és megizzadtam az ágyban, hőemelkedésem lett, ami elmúlt fél óra alatt. Sem kedvem, sem erőm nem volt semmihez. Azért a fiam miatt elmentem a horgászboltba és délután a gyerek és a feleségem unszolására elmentünk pecázni. 2 órát alig bírtam ki, inkább visszajöttünk, mert még ülni sem maradt erőm, az orrnyálkahártyám romokban, fáj, kapar, nem jön belőle levegő, olyan mintha kifogyott volna a tüdőmből. Este már egyedül aludtam, mondtam a feleségemnek, jobb lesz, ha külön alszunk, mert kezdek beteg lenni.

Vasárnap alig keltem fel, csak szédelegtem minden étvágy nélkül, a gyengeség nem múlik, picit köhögök szárazon, kezd fájni a szemem az üregében, amikor mozgatom. Ilyet eddig csak influenzásan tapasztaltam, de oltást idén kaptam.

Szerencsére az irodánk home officeba ment, ezért a hétfői napon már nem kellett bemenni, komolyan megizzadtam reggel, láz nélkül. Gyanús dolog, megmértem magam, 75,5 kg, juhé fogytam 3 kilót. Viszont dolgozni se igen tudtam, ezért délután felhívtam a háziorvosomat. Semmi ötlete nem volt, azt mondta vitessem magam be a Lászlóba valakivel, vagy hívjam a zöld számot, de ott sem tudtak semmit mondani, vagy maradjak 14 napra karanténba önkéntesen. Jó lesz 3 gyerekkel és a feleségemmel egy háztartásban. Levegőt az orromon már egyáltalán nem kaptam. Összekészítem a kórházi ruhatáramat.

Kedden 17-én újra felhívtam a dokit és felhívtam a kórházat is, de a tünetek a lányom érkezése előtt kezdődtek, ezért nem voltam gyanús eset. Pszcihésen itt már kezdtem feladni, bevettem egy negyed xanaxot. A háziorvos e-recepten 2 levél antibiotikumot (Azi Sandoz) írt fel, amit a feleségem elhozott a gyógyszertárból, és elkezdtem beszedni. Délutántól az orrspray elkezdte kidugítani az orromat, de semmi nem volt benne, a nyálkahártya volt annyira megduzzadva, hogy nem volt átjárható. Az antibiotikum vagy a placebo hatása miatt a héten a tüdő és a nyálkahártya tünetek péntekig egy kicsit lecsillapodtak, viszont elkezdődött egy kemény hasmenés. Bármit is ettem kb. fél óra múlva kijött, csak a fokhagymás pirítós és a tea maradt benn. Nagyon durva dolgok történhettek a gyomromban, mert napokig olyan hangja volt, hogy távolról is jól lehetett hallani. Mintha kismacskák játszottak volna odabenn. Elkezdtem nem érezni ízeket és szagokat. A nyálkahártyám olyan, mintha lesmirgizték volna keményen. A szemem fáj a fejemben.

Szerdán kis változás, kicsit könnyebb a tüdő, de nincs levegő és erő. Csütörtökön visszaesek, minden rossz, és pénteken szintén. Ha kimegyek wc-re, utána visszamegyek a szobába és elalszom a fáradtságtól. Reggel felkelek, felöltözök, és visszafekszem aludni. Próbálok a napra menni, nem segít. A gyerekeim megbolondultak, nem akarnak tanulni, de szerencsések vagyunk, mert legalább ki lehet menni a kertbe. Elképzelem a barátomékat egy 70 m2-es lakótelepi lakásban öten 3 olyan gyerekkel, akiknek heti 3-4 edzésük van. Feleségem szegény próbál dolgozni home officeból, ellátni a gyerekeket és engem külön, tanulni a gyerekekkel, nagyon durva lehet, nem tudom honnan van ereje. Olyan rosszul vagyok, hogy nem merem elmondani a szüleimnek. Még 2 hete leküldtük őket a telekre, ott dekkolnak, minden nap beszélünk, de nem akarom megrémiszteni őket. Nagyon féltem a családom, senki semmilyen megnyugtatót nem tud mondani, a legrosszabb a bizonytalanság.

Szombat este bepánikolok, még egy negyed xanax ellenére is, felhívom az ügyeletet, de jól hallhatóan ittas hölgy veszi fel. Zsákutca, ezért felhívom a mentőket, akik nagyon rendesek, szóval tartanak, és megígérik, hogy pesti ügyeletet fognak kiküldeni. Negyed óra múlva hív a szomjas néni. Nem is emlékszik, hogy beszéltünk, megadok újra mindent, és mondja, az orvos elindult. Kinézek az utcára, a kocsijuk 2 házzal odébb várakozik, kisétálok és bejönnek, rossz volt a cím és a telefonszám is amit kaptak. Az orvos megvizsgál és azt mondja, ez szerinte korona, ad beutalót a Lászlóba, menjek be, vérből vizsgálják a tesztet. Teszek egy tétova kísérletet, hogy nem ezt olvastam. Elmennek, volt rajtuk maszk és kesztyű, felhívom a kórházat, mondják menjek be, nem kell ottmaradnom.

Gyorsan kocsi, és éjfél előtt odaérek. A kórházban rend van, be vannak öltözve, felveszik az adataimat, 3-an vannak előttem, plusz akik már benn vannak, legalább még ugyan ennyien. Mindenhol van fertőtlenítő, a kikészített tollakat senki sem szereti megfogni, de utána látom, hogy a néni lefújja azokat is, plusz mindent, még a padokat is. 40 perc után bejutok egy fiatal dokihoz, aki ismét mindent végigkérdez és megvizsgál. Megcsinálják a tesztet, ami nekem nagyon fáj. Messzire dugják az orromba a pálcát, a torkomtól majdnem elhányom magam, öklendezek, köhögök. A hölgy leszúr, hogy nincs nálam zsebkendő, hogy jövök én így tesztre. A röntgen egy másik épületben van, de nem tudok bejutni, hiába csengetek, vissza kell mennem, fúj a szél a kapu előtt fázom. Az orvos felhívja őket, és mehetek. Gyorsan megvan, de a hölgy alig áll a lábán. Az eredményre 40 percet várok, tiszta a tüdőm, mehetek haza. hajnali 3-ra ágyban vagyok. Nagyon szimpatikus volt a kórház és a dolgozók is, le a kalappal!

Vasárnap 22-én kicsit jobban vagyok, de elkezdtem köhögni, nagyon nem jó érzés. Alig alszom az elmúlt időben, amolyan félálom féléber állapotban vagyok éjszaka is, elalszom 11-kor, felébredek fél kettőkor, és ennyi, marad a félálom. Valamennyit ettem is, mintha jönne vissza az íz meg a szag. Várom az eredményt, de biztos vagyok benne, hogy csak hétfőn lesz. 73 kiló vagyok, 5,5 kg fogyás, elég durva. Rendelek a neten egy kis kütyüt ami méri a szaturációt. 25 ezerről van leárazva 11 ezerre plusz szállítás.

Hétfőn reggel sült szalonnát eszem, újra éhes vagyok, és érzem az ízeket nagyjából. Délig várok, felhívom a kórházat: Ja magának pozitív lett mondja a hölgy és átad egy orvost, aki megpróbál megnyugtatni, és elmondja a kötelezőket. A mai nap a hírek szerint 167 beteg van. Én vagyok a 167-es, bár szerintem korábbi, ha vasárnap hajnali a mintám, de mindegy. Állítólag az ügyfélkapun is értesítenek, de oda a mai napig nem jött semmi. Felhívom a háziorvosom, nagyon örül nekem, mert az ÁNTSZ már keresett, de nem talált. Pedig a doki megtalálja a telefonszámomat, megvan neki. Nem telik el fél óra, hív az ÁNTSZ. Elmesélteti az eddigieket és kéri adjam meg a kontaktjaimat az elmúlt két hétben. Kíváncsi, hogy 12-én kivel fogtam kezet. Vicces, mondom neki, kicsit kandi kamera szaga van a dolognak, de erősködik, hogy büntetőjogi felelősségem stb. Visszakérdezek, talán ő hátha tudja kivel fogott kezet 2 héttel ezelőtt… Mindenesetre a teljes céges kontaktlistát elküldöm neki mailen plusz összeírva, akikkel még találkoztam, név telefonszám és aki véleményem szerint veszélyeztetett, azt kiemelem. Minden partnerünknek, akivel együtt voltam a 9-ei héten, már küldtem levelet hogy vigyázzanak. Fél óra múlva hív a járási rendőrség, előlről kezdjük az egészet, nagyon örülnek, hogy elküldöm levélbe, és nem kell annyit körmölni. Mind a két szerv becsületesen felhív minden kontaktomat, másnap estig, egyesek karanténba kerülnek 28-ig. Szerencsére senki sem lett beteg jelenlegi tudásom szerint. Hív a városi rendőrség is. Az ÁNTSZ küldi a határozatot is, nekem és az egész családnak, a gyerekeknek is. Ők viszont nem lesznek tesztelve. A határozat határozatlan idejű, jól hangzik. Elsőre nem sikerül eltalálni a születési időmet és a lakcímemet. Szólok nekik. Kijavítják, de csak a születési időt. Szólok nekik, elnézést kérnek, és majd holnapra kijavítják azt is. Egy kolléga hozza ki a piros kiragasztós papírt, pont akkor ér vissza, amikor vonalban vagyok és hallom, hogy mondja kivitte, és a ház előtt egy bordó Mazda állt. Húha, akkor azok nem mi vagyunk, mondom, és mégis, mert nem a papír szerint jött, hanem bemondták neki a jó címet, és nem ismeri meg a kocsikat, még a színüket sem. Szerencsére megvan a papper, kiragasztjuk az ajtóra. Igaz nem látszik az utcáról, de ez van.

Kedden hív az aljegyző, bármire szükségünk van, hívjuk. Szerencsére még nincs. Reggel egy kollégám bead néhány fekete retket, kivájva és mézzel töltve jó a köhögésre. Rosszabbul vagyok, rossz a köhögés, és kezd hőemelkedésem lenni. Nagyon furcsa, mert estére megkönnyebbültem, és észreveszem, hogy 37,5. Nem veszek be semmit, felhívom a kórházat, de megnyugtatnak. Fél óra múlva magától lemegy. Megcsinálja ezt még vagy háromszor, 37,3 – 36,8 le, fel, így megy ez. Tesóm bead d3 vitamint és multivitamint, elkezdem szedni. Feleségem az utaztatásban dolgozik, mondja hónap végétől kijelentik. Remek. Mondom neki menjen el betegszabadságra, de túl becsületes. Fekete pénzt már eddig sem kapott, bízik benne, hogy 2-3 hónap múlva visszaveszik. Nálunk is 70% lesz a fizu, megpróbálunk túlélő üzemmódra váltani. Számolgattam, ha ügyesek vagyunk, akkor nem lesz családi mínusz, ha fizetnek a megrendelők, akkor így a céges mínusz is kisebb lesz, de pesszimista vagyok, ki fog tartani idén ez a válság.

Szerdára 25-re javulgatok, de újra köhögés és újra liftezik a hőmérséklet. Hasmenés elmúlt, gyomrom jó, étvágy van, már túl nagy is, a fülem is kezd rendbe jönni. (kb 7-8 éve volt egy tüdőgyulladásom, kórházba kerültem, és azóta a jobb fülem nyom. Most is elkezdett nyomni kb 20-a óta) Kezdek jobban aludni. Megjött a kütyü, elég jó, de észreveszem, hogy átvertek. Nem az jött, amit rendeltem és nem szóltak. Levelezek a szállítóval, de leráz, pedig amit küldött az más webshopban ötezer forint. Leírom neki, hogy ez így olyan, mintha rendeltem volna egy Toyotát Ford áron és küldött volna egy Trabantot szintén Ford áron. Úgy tesz, mint aki nem érti, pedig igen. Valamiért mindig meglepődök, amikor emberi aljassággal találkozok. Végül is visszaküldhetem, de a házból senki sem mehet ki, és senki sem vihet innen ki semmit a karantén miatt. Felhívom a webshopot, de azt mondja a kislány hogy tehetetlenek, ő egy szerződött partnerük. Írtam a fogyasztóvédelemnek, kíváncsi vagyok, mi lesz. Nem szeretem a rosszhiszeműséget, az átverést meg semennyire. Utánaolvastam a cégnek, látom van róla anyag a neten, kellett ez nekem.

A szobámból csak a mosdóba járok ki, a feleségem maszkban mindent bead és kivisz, én is maszkban vagyok amikor bejön, sokat szellőztetek. A szennyesemet egy zacskóba gyűjtöm és a szemetet is. Amikor már mindenki lefeküdt, kimegyek fürödni, és mindent lefertőtlenítek magam után. Szerencsére van saját mosdóm. 22:15-kor csengetnek, éppen a fürdőszobában vagyok. Feleségem kiszalad, itt vannak a zsaruk, utána én is, mezítláb vizes hajjal kiállítanak a teraszra és kérdik, hol vannak a gyerekek. Alszanak nagyokos. Húha, nem jó a születési dátum, persze az ÁNTSZ nekik nem javította ki. Otthagyom őket, még tíz percet tanakodnak a kapu előtt, majd elmennek.

Csütörtökre kiderül a szomszédoknál, de mindketten nagyon rendesek, segítenek vásárolni csak szóljunk, meg gyógyuljak. A hőmérsékletem délután elkezdi a liftezését, és a köhögés is marad, minden egyéb ok. Végre normális rendőrök jönnek normális időben. Pénteken semmi sem változott a súlyomon kívül, ugyanis visszamentem 74,5-re, hurrá. Elkezdtem egy sóoldatos gargalizálást. Van otthon évek óta telített sóoldatom, azt felöntöm egy kicsit és azt használom. Torokfájásra eddig bevált.

Szombaton a köhögés is mintha mérséklődne, jön vissza az erőm is. Kezd múlni a torok nyálkahártya irritációm, ami az egyik első tünet volt. Ha az egészséges magamat 100-nak veszem, akkor a mélyponton olyan 34-40-nek éreztem, fizikailag és pszichésen együttesen. Most már 80 körülinek érzem. Aki kérdezi milyen, annak azt mondom, olyan mintha vennéd életed legdurvább calici vírusát és összeszoroznád életed legdurvább influenzájával, akkor vagy nagyjából a felénél.

Vajon hogy oldják majd fel a karantént? Kettő vagy három negatív tesztet kell produkálnom miután tünetmentes lettem. Hol veszik le? Benn a kórházban a betegek között? Nem szeretném.

Mi lesz a családdal ha én igazoltan negatív leszek, plusz két hét?

Az sem lenne semmi, 1 hónapnyi karantén. Kérdeztem, egyelőre senki sem tud semmit.

Forrás: 444.hu