CímlapsztorikMisztikum

Egymást falták fel az emberek Sztálin kannibálszigetén: 55 évig titkosított borzalmas jelentés

Úristen… Ez valami nagyon durva…

Szibériában, Tomszk várostól 800 kilométerre északra fekszik a mindössze 3 kilométer hosszú, 600 méter széles sziget a Nazina folyón.

Ide deportáltak 6000 embert szállás és bármi ellátás nélkül, végül amikor már élelmet sem kaptak, a foglyok és az őrök egymásra vadásztak, egymást ették, alig néhány százan élték túl az egy hónapig tartó földi poklot.

Hirdetés

Jagoda, a szovjet titkosrendőrség akkori vezetője találta ki, hogy az ukrajnai éhínség elől a városokba menekülő tömegeket Szibériába és Kazahsztánba telepítsék át, és ott kezdjenek el gazdálkodni egymillió hektár feltöretlen területen.

A programhoz azonban nem volt elég forrás, ezért például az egyik munkatárborba, Tomszkba úgy deportáltak 25 ezer embert, hogy a létesítmény csak 15 ezer fő befogadására lett volna alkalmas májustól, amikor elkészül, ám akkor még február volt.

A hatóságok a felesleges létszámot inkább tovább utaztatták.

Az egyik célpont a lakatlan Nazino-sziget volt. Se szállás, sem élelem nem várta a foglyokat, hó és hideg annál inkább. Sokan abban az utcai ruhájukban voltak, amiben épp elfogták őket Moszkvában vagy Leningrádban.

Néhányan a saját maguk által eszkábált tutajokkal próbáltak megszökni, de a folyóba vesztek vagy az őrök lőtték le őket.

Az emberek naponta százával hullottak az éhhaláltól, a hidegtől vagy a betegségektől.

Kezdetben kiosztottak nekik valamennyi lisztet, de mivel nem volt sem tűzhely, sem más eszköz, jobb híján a folyóvízzel elkeverve, hideg kásaként ették, elkapva a rettegett vérhast.

Az éhségtől megvadult túlélők hamar elkezdték megenni a halottakat. Szemtanúk szerint a sziget kezdett úgy festeni, mint egy hentesüzlet: mindenfelé emberhús lógott becsomagolva, fákra akasztva.

Egy nőt kikötöztek egy fához és napi rendszerességgel kivagdostak belőle darabokat, amíg élt: megették a melleit és a combjából is hiányoztak darabok, mire meghalt.

Hirdetés

A bűnözők által, vezetett kisebb hordák a közös szökés ígéretével magukhoz csalogattak egy-egy rabot, majd felkoncolták és egyszerűen felfalták.

A sziget őrei semmit nem tettek a szörnyűségek megakadályozására, sőt, ők maguk is terrorizálták a többieket, például unalmukban puskával vadásztak rájuk.

A földi poklot mindössze kétezren élték túl, de a Sztálinnak küldött titkos jelentés szerint mindössze háromszázan maradtak munkára fogható állapotban.

Közülük nyolcvanat rablás, fosztogatás és kannibalizmus vádjával kivégeztek, a többiek sorsa ismeretlen.

A borzalmakról 55 évig csak kevesen tudtak, az ügyet ugyanis titkosították és csak 1988-ban, a Gorbacsov idején kezdődött enyhülés idején hozták nyilvánosságra.

A szigeten azóta rendszeresen tartanak megemlékezést az áldozatokról.

Forrás: Blikk

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kérjük kedveld partner oldalunkat, ezzel is támogatva az oldal további működését

Ezzel egyúttal támogatod munkánkat.