Élet a síron túl: 4 éves gyermek járt a Mennyben – az egész életét megváltoztatta
Hiszel az élet utáni életben?
Ha még nem vagy teljesen meggyőződve, akkor ez a felkavaró eset talán átránt téged is a “másik oldalra”.
Egyre valószínűbb, hogy mindenki megtestesül egy másik formában a halálunk után.
Egyre több olyan este át napvilágot, melyben halálból visszatérők számolnak be az “odaát” látottakról.
Az emberek nagy része egyébként hisz a Meny és a pokol létezésében. Mindkettő adott, mint egyfajta ellentétpár.
Egy fiatal, 4 éves gyerekkel megtörtént eset világít rá arra, hogy valóban vár minket valami a halál kapuján túl.
Dokumentumfilm is készült az esetről:
Egy Nebraskában élő 4 éves fiú, Colton Todd nevű járt ugyanis a Mennyben.
2003-ban majdnem meghalt.
Később apja írta meg halálközeli élményét, és azt, mi történt a fiával, és hogy miről számolt be a halálból visszatérve.
A mosdóban kezdett el hányni. Először azt hitték elrontotta a gyomrát, azonban napokkal később perforált a vakbele és kifutottak az időből.
Az orvosok azonnal elkezdték megműteni a fiút.
Odajött a nővér és az apát kereste. Coltont kitolták a műtőből, ekkor nézett rá és azt mondta, hogy majdnem meghalt.
Néhány hónappal a kórház után érdekes dolgokat kezdett el mondani.
“Jézus és az angyalok eljöttek értem és felvittek a Mennybe” – állította Colton.
“Tudtam, hogy az első személy ő volt, fehér ruhát viselt lila selyemövvel. Kedves és méltóságteljes volt”
– tette hozzá.
Jézusnak vannak jelei – mesélte az eset után gyakran a szüleinek. Mikor megkérdezték tőle, a tenyerére mutatott, ahol stigmák jelentek meg.
Egy utazás közben pedig így szólalt fel: “Apa, ugye neked volt egy Pop nevű nagypapád?”
Ez azért érdekes, mert a Colton elkezdte ecsetelni, hogy játszottak egymással és megjavítottatok dolgokat a farmján és vadásztatok is. Az apa ledöbbent, mert tudta, hogy ez valóban megtörtént, azonban Colton akkor még meg sem született, és soha nem meséltek neki ilyen dolgokat…
Colton története az egész világon nagy port kavart, és a hívőket és szkeptikusokat is gondolkodásra késztette arról, vajon vár e ránk valami az “elmúlás” után…?
