Ez a nő egy idegen és a Vénusz bolygóról jött: megdöbbentő állítások egy másik világ hírnökétől
7 évvel a roswelli ufó katasztrófa után érkezett a Földre, hogy elhozza számunkra az Aranykort – állítja.
A legérdekesebb kongresszus az idegenek és más világok tevékenységeinek megvitatására 1954. augusztus 7. és 8. között zajlott. A találkozó helyszíne az Egyesült Államok Palomar-hegyének teteje volt, amely több mint 1,8 kilométeres magasságban található.
Azok az emberek, akik több UFO-val találkoztak, megosztották tapasztalataikat. George Adamski, a neves UFO szakértő azt állította, hogy a Vénusz bolygóról származó idegenek hasonlóak az emberekhez.
Annyira hasonlítanak ránk, hogy beszivárogtak társadalmainkba, és köztünk éltek. Egy festményt mutatott be, amely egy vénuszi ember művészi ábrázolása volt
-számol be róla az ÚjVilágtudat.
A konvenció első napján, késő este a jelenlévők szokatlanul gyönyörű nőt vettek észre két férfi társaságában. A két férfi közül az egyik szemüveget viselt.
Mindhárman világos bőrűek voltak, a nő szőke hajú, de furcsa módon mély fekete és intenzív volt a szeme.
A nőnek fura alakú volt a feje, és egy szokatlan csontnyom futott végig függőlegesen a homlokán.
Ezeknek a résztvevőknek a megjelenése nagyon hasonlított a Vénuszról érkezett idegenek leírásához, amelyet Adamski előadásában ismertetett aznap. Perceken belül egy pletyka kezdett terjedni a résztvevők között, miszerint ezek a résztvevők álcázott “vénusziak”.
Az egyik kíváncsi résztvevő megkérdezte a szőke nőt, hogy tényleg a Vénusz bolygóról származik-e, mire a nő nyugodtan válaszolt, hogy “Nem, nem onnan”. A résztvevő további beszélgetést folytatott a nővel:
- Miért vannak itt?
- Mert érdekel minket a téma.
- Hisz a repülő csészealjakban?
- Igen.
- Igaz, amit Adamski úr mond, hogy a Vénuszról származnak?
- Igen, a Vénuszról származnak.
A kongresszuson jelen volt egy João Martins nevű újságíró is, aki megtudta, hogy a nő, Dolores Barrios New York-i divattervező volt, és a két férfi a társaságában Donald Morand és Bill Jackmart, mindketten Manhattan Beach-en, Kaliforniában élő zenészek, ahogy azt a vendégkönyv aláírásakor állították.
A brazil újságíró megkérdezte, hogy készíthet-e fényképet róluk, de ezt nem szerették volna. Mindhárman meglehetősen bosszúsnak tűntek, amikor vénusziaknak nevezték őket. A nő, Dolores Barrios nagyon hasonlított a kontakta Adamski által bemutatott vénuszit ábrázoló festményre.
A találkozó második napján Martinsnak sikerült fényképet készítenie mindhármukról. Ezt követően a hármas az erdő felé futott, és hamarosan felszállt egy UFO. Sajnos az UFO képét nem sikerült megörökíteni. A vizsgálat során kiderült, hogy soha senki nem látta őket korábban, és nem ismerte őket senki.
Néhány kutató úgy véli, hogy Dolores Barrios ember volt, és 2008-ban hunyt el. Az UFO kutatók egy másik csoportja azonban továbbra is fenntartja annak lehetőségét, hogy a “Dolores Barrios” név egy korábban elhunyt nő neve volt. A hidegháborús kémek általánosan bevett gyakorlata, hogy új identitást vettek fel annak idején.
George Adamski azt állította, hogy több alkalommal találkozott idegenekkel, köztük a skandináv jellegű idegenekkel, és “űrtestvérekként” emlegette őket. Kijelentette, hogy ezek az űrtestvérek repülő csészealj segítségével szálltak le a Földre. 1952. november 20-án landoltak a Colorado-sivatagban, és Adamskinak lehetősége nyílt repülni a járművükkel.
Az idegenek figyelmeztették Adamskit az emberek jövőjére a Földön, és aggodalmukat fejezték ki a nukleáris fegyverek és háborúk miatt, amelyek emberi életet veszélyeztethetnek.
Adamski vemutatta a vénusziak szándékait és emberhez hasonló morfológiai szerkezetét, különböző apró vonatkozásokkal. Hangsúlyozta, hogy megjelenésük hasonló a miénkhez, és képesek észrevétlenek maradni közöttünk. Egy festményen szemléltette a vénusziak fizikai megjelenését.
Az előadás kérdéseket vetett fel a közönségben, mivel néhány órával később a szokatlan trió megjelent és megijedt. Ez a találkozó történelmi jelentőségűnek tekinthető Dolores Barrios és barátai, Donald Morand és Bill Jackmart figyelemre méltó jelenléte miatt. Nyilvánvalóan azért, mert hasonlítottak azokhoz, amelyeket a kapcsolattartó Adamski csak néhány órája írt le.
Martins az akkori egyik legnagyobb magazin, az “O Cruzeiro” szerkesztője volt. 1954 októberében három kiadásban mesélte el az esetet. Ő volt az egyetlen újságíró, aki ismertette ezt az eseményt az egész világgal.
Másrészt Adamski nem szerette a pletykákat. Azt gondolta, hogy olyan emberek voltak, akik hiteltelenné próbálták tenni, és vénuszinak álcázták magukat.
A nukleáris háborúról szóló pletykák az 1950-es években kezdtek terjedni. Hogy olajat öntsenek a tűzre, 1951-ben debütál a mozikban a “A nap, amikor a föld megállt” című film. A film cselekménye egy humanoid idegen körül forog, aki meglátogatja a Földet, hogy üzenetet közvetítsen, hogy az emberi fajnak békében kell élnie, vagy a bolygó elpusztul.
A film cselekménye hasonló volt ahhoz az üzenethez, amelyet a vénuszi Orthon adott át Adamskinek. Ezért sokan azt állították, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy Adamski csak fantáziál az egészről.
Sőt, az 1950-es és 60-as évek folyamán Adamski számos fotót tett közzé az UFO-król, és néhány közülük csalásnak bizonyult. Egyszer George Adamski bejelentette, hogy meghívást kapott XXIII. János pápához egy titkos audienciára, és “Arany Díszérmet” kapott “Őszentségétől”. Rómában a turisták pontosan ugyanazt az érmet vásárolhatták meg olcsó műanyag dobozban.
1952. május 7-én Martins és egy fotós, Ed Keffel éppen Rio de Janeiro nyugati övezetében, Quebra Marban voltak, és az elhagyatott tengerparton élő párok történeteit ismertették. Miután néhány érdekes találkozójuk volt számos párral, azt állították, hogy láttak egy kékes-szürke kerek repülő tárgyat, ami pont akkor jelent meg.
Az UFO pár percig lebegett az égen, és Ed Keffelnek sikerült öt fényképet készítenie. A hírt a fényképekkel együtt a “Diário da Noite” nevű bulvárlapban tették közzé.
Másnap reggel több katona, köztük Jack Werley Hughes ezredes vizsgálta meg a fényképeket az amerikai nagykövetségről, és arra a következtetésre jutott, hogy a fényképek hitelesek. Nyolc nappal később az ugyanazon csoporthoz tartozó O Cruzeiro folyóirat további nyolc oldalt tett közzé a Barra da Tijuca UFO incidens fotóival.
Pár évvel később a magazin néhány tagja előállt és kijelentette, hogy ezek a fényképek biztosan csak viccnek számítottak. A magazin igazgatója, Leao Gondim de Oliveira mélyreható elemzést kért a fényképekről a Guanabarai Bűnügyi Intézetben.
A vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a helyszínen lévő elemek árnyéka eltér. A negyedik fotón a környezet árnyéka jobbról balra, a repülő csészealjé balról jobbra jelenik meg.
A következtetést soha nem hozták nyilvánosságra. Az amerikai Kodak vállalat is ajánlatot tett a magazin igazgatójának a fényképek elemzésére, azonban elutasította az ajánlatot.
Évekkel később a palomári esemény három számban jelent meg, összesen 19 oldalon. João Martins és Ed Keffel számos cikkben foglalkozott az UFO témával az O Cruzeiro hasábjain.
Valójában senki sem tudja, ki volt igazából Dolores Barrios.
Forrás: ÚjVilágtudat
