EZÉRT boldogtalan a világ és minden ember: a fogyasztói társadalom mindenkit megvezet!
Elhitetik velünk, hogy anyagi dolgok váltanak meg minket!
A társadalom célja hogy boldogtalanok legyünk.
Egy kiegyensúlyozott, önmagával elégedett, BOLDOG ember rossz fogyasztó… ez pedig egyáltalán nem érdekük! Elhitetik velünk, hogy anyagi dolgok váltanak meg minket!
A létezésünk szakralitása elveszett a létezésünknek. Egyszerűen csak lézengünk a világban, minden érzelem és érték elinflálódott.
A kulturális térben a létezésnek a szakralitása mindig is természetes volt és fontos. Azonban ma már a kultúrából is kilúgozták a kultúrák hatalmas megavállalatok, márkák és cégek.
Elkezdték felhígítani az emberi létezést, kereskedelmi okból.
A kultúramentesített kultúra egy üzleti célú illúzió, amivel az egész világot egyfajta kábulatban tartja a fogyasztói társadalom.
Ha ugyanis az ember nem boldog, és nem önmaga, hanem a személyiségét drága termékek, életérzések adják, akkor mindig is egy útkereső ember lesz.
Az útkereső ember pedig habzsol, igazságra szomjazik, megváltásra.
A tömegek számára gyárt ilyen hamis “megváltás” csomagokat a média és az ipar azzal, hogy elhitetik mindenkivel: BOLDOGTALAN VAGY!
Ő is és mindenki boldogtalan! Ha megveszed a jobb kocsit, a finomabb sört, a minőségibb szórakoztató elektronikai cikket, akkor újra BOLDOGABB leszel.
Valójában azonban a boldogság az, amikor beérjük azzal, amink van. Amikor valaki azt mondja, hogy elég. Én most köszönöm jól vagyok, és meg vagyok elégedve azzal, amim van.
A boldogság egyfajta mértékletesség. Tudod, hol a határ, és nem, vágysz állandóan többre, jobbra, nagyobbra, csak mert a média ezerféle csatornáján önti rád azt a szennyes illúziót, hogy akkor vagy értékesebb, jobb, akkor vagy EMBER, ha mértéktelenül fogyasztasz…
Valójában társadalmi versenylovakat nevelnek a jelen generációból.
Mindenki azon versenyez, kinek miből van több, jobb, nagyobb!
Emiatt örökké boldogtalanok az emberek, mert másokhoz képest határozzák meg magukat.
Így pedig mindig mindenki irigy lesz. Mindig mindenki azt fogja érezni, hogy neki valami nincs, ami a másiknak van.
A fogyasztói társadalom végső kétségbeesésén és boldogságán élősködő cégek, vállalatok pedig röhögve szedik az elkeseredettség vámját, teletömve ezzel a vezetőik zsebeit…
