Ezért ne ijesztgesd a gyereket rémekkel – egy pszichológus megdöbbentő teóriája

Zsákos ember, mumus, nyenyec, felétek kivel ijesztgették régen a gyerekeket?

A gyerekek fegyelmezési célból való ijesztgetésének hagyománya van, noha ma már egyöntetűen elítélik ezt a gyermeklélekkel foglalkozó szakemberek.

Valljuk be, a legtöbb szülő ijesztgette már bizonyos dolgokkal a gyerekét.

Sőt, biztosan neked is van emléked arról, hogy a szüleid különféle rémlényekkel hozták rád a frászt, hogy nevelni tudjanak.

Zsákos ember, nyenyec, a mumus, és egyéb “szörnyek” voltak azok, akik ezeket a fenyegetéseket megtestesítették.

Még úgy is féltünk tőlük gyerekként, hogy soha nem találkoztunk velük és még csak jelek sem utaltak a létezésükre.

Egy pszichológus véleményét szeretnénk megosztani, akinek az álláspontját ma már egyre több hazai szakember is osztja.

Szerinte a gyermekek fiatalkori ijesztgetésével nem biztos, hogy elérjük amit akarunk, ellenben egy egész életre “megnyomoríthatjuk” a lelkét.

A „jön a…”, vagy „elvisz a…” kezdetű mondatok tényleg jók arra, hogy a gyerek figyelmét felkeltsük, de maradandó “károkat” okozunk benne.

Mivel a rémképez nem tud semmi kézzelfoghatót társítani, mert csak beszélünk róla, és nem látja, érzi, akkor elkezd meglévő dolgokból asszociálni rá.

Vagyis a gyerekagy ezeket összekapcsolja.

Nem a mumus miatt fognak félni a sötétben, hanem a sötét válik a „mumussá”.

Ez pedig maradandóvá válhat, és vannak olyan gyerekek, akik aztán felnőttként is félni fognak a sötétben.

Egész életükben táplálhatja őket ettől az “ismeretlentől” való félelem.

Ezért mindig gondoljuk végig, hogy mivel ijesztgetjük, és meddig a gyereket, részben ez is meghatározza, milyen felnőtt lesz belőle.