Földalatti idegen faj él kiterjedt nagyvárosokban a mélyben: sokkoló jelentés látott napvilágot
A tudósok 1946-ban kezdtek először tárgyalni az idegenek ismeretlen földalatti fajáról.
Azóta számos titkos jelentés állítja: az idegenek itt vannak és a mélyben élnek, hatalmas, kiterjedt városokban.
Richard Shaver az amerikai paranormális magazin olvasói elé tárta lenyűgöző, de megdöbbentő történetét a földalatti fajjal való találkozásáról.
Egy földönkívüli faj él a Föld felszíne alatt?
Shaver szerint sok hetet töltött a mutánsok alvilágában, amelyeket a démonokhoz hasonlított, és akiket az ősi hagyományok és az emberi folklór is leír. Egyébként gyakorlatilag minden nemzetnek van hasonló mitológiája egy földalatti idegen fajról, amely évmilliókkal azelőtt élt a Földön, hogy az első emberi láb megérintette volna. Végtelenül tájékozottak, tehetségesek és kulturálisan fejlettek, és nem vágynak az emberekkel való interakcióra.
Ezt a “kontaktust” a szerző vad fantáziájának tulajdoníthatnánk, ha nem lenne több száz ember, akik szintén azt állították, hogy jártak földalatti városokban, kommunikáltak lakóikkal, és tanúi voltak különféle technológiai csodáknak, amelyek nemcsak kényelmes életet biztosítanak a földalatti lakóknak, hanem a földiek tudatának irányításának képességét is láthatták
-írja az ÚjVilágtudat.
Furcsa módon ez a meghökkentő történet mély hatást gyakorolt a tudósokra, és újra felkeltette az érdeklődést a paranormális jelenségek iránt. A 17. századi angol tudós, Edmund Halley, valamint Verne Gyula regényíró az “Utazás a Föld középpontja felé” című regényében, Edgar Poe az “Arthur Gordon Pym” elbeszélésében, és mások mind azt állították írásaikban, hogy a Föld egy üres gömb.
A Harmadik Birodalom tudósait is lenyűgözte a rejtélyes földalatti világ. Például 1942-ben Göring és Himmler együttműködésével a nemzetiszocialista Németország legnagyobb elméiből álló expedíció egy földalatti civilizáció vizsgálatára indult rendkívüli titoktartás közepette.
1963-ban két amerikai bányász, David Fellin és Henry Throne egy hatalmas ajtót figyelt meg, amely mögött márványlépcsők ereszkedtek le bányászat közben.
A történet 1963. augusztus 13-ra kalauzol el minket a pennsylvaniai Shepptonba, amely a kelet-pennsylvaniai Schuylkill megye antracitszén-körzetében található, és a hírhedt Sheppton bányakatasztrófa és mentés helyszíne.
Három férfi rekedt 100 méter mélyen a föld alatt, amikor egy akna beomlott.
Két héttel később, augusztus 27-én két bányászt, Henry Throne-t és David Fellint sikerült kimenteni, miután a mentők sikeresen lefúrtak egy 45 centis, majd egy 70 centis lyukat a kamrájukba, míg a harmadik bányász, Louis Bova meghalt, mert a bánya másik részében rekedt.
Throne és Fellin túlélésének és megmentésének története rabul ejtette a világot, de a közvéleményt az ragadta meg legjobban, amit láttak és hallottak a lenn tartózkodásuk közben.
Mindketten megesküdtek, hogy igazat mondanak, annak ellenére, hogy mások azt hitték, hogy egyszerre voltak tanúi ugyanazoknak a hallucinációknak.
David Fellin eskü alatt tett nyilatkozatát a Philadelphia Inquirer 1963. augusztus 29-én közölte le, amelyben megjegyezte:
“Most azt próbálják elmondani nekem, hogy ezek a dolgok hallucinációk voltak, hogy mi képzeltük el az egészet. Nem tettük. Az elménk nem trükközik velünk. Egész életemben gyakorlatias, keményfejű szénbányász voltam. Ott lent a bányában tiszta volt az agyam. Még mindig világos.”
Fellin megjegyezte, hogy néhány dolgot, amit ő és Throne láttak, nem tudták szavakkal megmagyarázni, másrészt a következőket nyilatkozta:
“A negyedik vagy ötödik napon láttuk ezt az ajtót, bár nem volt fény sem felülről, sem a sisakunkból. Az ajtót élénk kék fény borította. Nagyon tiszta volt, jobb, mint a napfény. Két közönséges külsejű férfi nyitott ajtót, nem bányászok.
Gyönyörű márványlépcsőket láthattunk a túloldalon. Láttuk ezt egy ideig, aztán nem. Sok más hasonló dolgot láttunk, amit nem tudnánk megmagyarázni. De nem fogok beszélni róluk, mert túlságosan mélyen érzek mindezzel kapcsolatban.”
Más bányászok, akik Angliában földalatti alagutat építettek, működő mechanizmusok zaját hallották alulról. A kőtömeg átszakadása után egy földalatti kúthoz vezető lépcső is előkerült.
A futó gépek zaja jobban hallhatóvá vált. A munkások halálra rémülten elmenekültek, és visszatérve erre a helyre rájöttek, hogy sem a földalatti kút bejáratát, sem a lépcsőt nem találják.
Az 1970-es években lenyűgöző fotókat készített egy amerikai műhold, és széles körben terjesztették őket a nyugati tudományos folyóiratokban.
Azon a helyen, ahol az Északi-sarknak lennie kellene, a műhold egy fekete foltot észlelt, amely egy hatalmas lyukra emlékeztetett. Egyesek ezeket a képeket a berendezés meghibásodásának tulajdonítják.
Ezenkívül James Macken antropológus beszámolói is lenyűgözőek, miután egy idahói barlangot fedezett fel, amely hírhedt a bennszülött lakosság körében. Több száz méteres óvatos utazás után egy hatalmas kőfolyosón Macken és kollégái kiáltásokat és nyögéseket hallottak, és hamarosan szörnyű felfedezések tárultak eléjük emberi csontok formájában.
Sajnos a földalatti világ ezen bejáratának tekintett barlang további feltárását le kellett állítani, mivel a kénes bűz teljesen elviselhetetlen volt.
A szakértők álláspontja szerint a geológusok nem értenek egyet az üreges Föld hipotézisével, ugyanakkor nem zárják ki annak lehetőségét, hogy hatalmas üres helyek vannak jelen a Föld mélyén.
Valószínűtlen, hogy az emberek túlélhetnének ott, mert a mélyben nemcsak nagyon magas a hőmérséklet, hanem oxigénhiány is van, valamint számos egyéb, az emberi élettel összeegyeztethetetlen gáz.
Mindez arra ösztönözte a kíváncsi szakértőket, hogy új hipotézist állítsanak fel: lehet, hogy a földalatti társadalom idegen eredetű?
Talán az emberiség állandó háborúiba és viszályaiba belefáradt idegen entitások telepedtek ott le, ahonnan továbbra is szemlélhetik evolúciónkat, és időnként a bolygó alól bukkannak fel, nem pedig távoli galaxisokból. Repülő csészealjakban töltenek időt az égen, kapcsolatba kerülnek emberekkel, és olykor kísérleteknek vetik alá őket.
Forrás: ÚjVilágtudat
