Horrortanyák voltak a 19. századi elmegyógyintézetek: borzalmas dolgok történtek a falaikon belül
A “rémségek háza”, avagy a tébolydák világa, amiről sohasem beszéltek…
Ezek a létesítmények olyan kezelésekkel gondoskodtak a mentálisan beteg emberekről, amelyeket jóval humánusabbaknak véltek a korábban alkalmazottaknál.
Igen ám, de a mai szemmel nézve még ezek a kezelések is borzalmasak, sőt, embertelenek voltak.
A “diliházak” sötét világáról pedig azóta sem “illik” beszélni.
A köztudat és a történelem ugyanis próbálja elfelejteni az egészet.
Ez egy olyan sötét folt az emberiség történetében, amit legszívesebben talán mindenki kitörölne…
Gyakorlatilag túlzsúfolt kínzókamrákká váltak ezek az intézmények a 19. század végére, a huszadik század elejére pedig már számos pletyka ment arról, hogy rosszabb állapotok vannak, mint a fegyházakban, börtönökben.
Nem ritkán nem is elmegyógyintézetként üzemeltek, hanem egyfajta börtönkórházakként.
Ide “paterolták” a társadalomból kivetett, nem kívánatos “elemeket”.
Válogatott kínzásoknak voltak alávetve, gyakran éheztették őket, vagy ember méretű “fadobozokba” zárták őket, amiből csak a fejük lógott ki szabadon, és mozdulatlanul kellett órákat, néha napokat tölteniük.
Sokszor büntetésből nem csak a körmükre vertek, de voltak esetek, amikor kitépkedték nekik.
Az érzéstelenítő nélküli foghúzás sem volt ritka, vagy hogy valakinek úgy idegelték a fogait…
De voltak itt még egyéb életellenes kezelések.
Például a szintén órákig tartó, megparancsolt jeges fürdők, az elektrosokk terápia, időnként pedig kegyetlen beöntéseket is végeztek a pácienseken.
Emellett időnként voltak olyanok, akiken ereket vágtak, vagy lobotómiát végeztek…
A beavatkozás a portugál Egas Moniz nevéhez fűződik, aki korábbi majomkísérletek alapján úgy látta, hogy a homloklebeny kérgének elvágása az agytól könnyen kezelhetővé teszi a súlyos szkizofréniás betegeket.
Leírta ugyanakkor azt is, hogy az agyi rész mesterséges leválasztásától a páciensek gyakran katatóniához hasonló állapotba kerültek.
A korabeli elmegyógyintézetek brutalitását és a lobotómia szörnyűségét talán a legérzékletesebben a Száll a kakukk fészkére című film mutatja be…
