Indiánok között szétosztott himlős pokrócok: így számolták fel a telepesek az ősközösségeket Amerikában
Erről bezzeg alig tesznek említést az agymosó nyugati történelemkönyvek…
Léteznek dolgok a történelemben, melyek olyan sötét korszakok vagy pillanatok, amikre aztán később nem szívesen emlékszik senki.
Pláne a résztvevők, vagy az áldozatok leszármazottai, de főleg azok nem, akik az egykori bűnösök véréből fogantak.
Az USA múltja meglehetősen szövevényes, sokak szerint pedig mentes minden erkölcsi alaptól, nem véletlenül.
Az USA ugyanis az indián közösségek kiirtásával alakult meg lényegében…
A kontinensre érkező első telepesek meglehetősen furmányos népirtásba kezdtek, holott az őket fogadó indiánok eleinte mindenben segítették őket.
Segítettek, mert teljesen más értékrendet követtek, mint az Amerikára erőforrásként és elfoglalható szabad földként tekintő telepesek.
Sokan már az Amerika gyarmatosításának kezdetén fellépő, és elsősorban az őslakosokat tizedelő, vagy kiirtó járványokat sem tekintik teljesen véletlennek.
De a spanyol hódítóknak csupán arra vonatkozó feljegyzései maradtak fenn, miszerint az őslakos indiánokra végzetes hatással vannak egyes, európaiakra kevésbé veszélyes betegségek, mint az influenza és a kanyaró. És ezekre jóval fogékonyabbak is az európaiaknál.
Az észak-amerikai indiánok elleni háború az 1700-as évek közepére végképp népirtássá fajult.
Ebből az időszakból merült fel az első bizonyíték arra, hogy ezek a járványok nemcsak gondatlanságból, hanem esetleg számításból, szándékosan előidézve törtek ki.
Erre bezzeg nem büszke Amerika, és alig említik az ottani történelemkönyvek.
“… a himlő – mint az első számú, Európából behurcolt ragályos betegség – kiirtotta a Karib-szigetek teljes őslakosságát, Mexikóban milliókat ölt meg néhány évtized alatt, és az inka birodalomban is több százezer volt a járvány halottainak száma.
(…)
Az 1763-as, Pontiac indián főnök vezette indiánlázadás idején a brit csapatok parancsnoka, Jeffrey Amherst tábornok javasolta himlőjárvány elterjesztését az indiánok között, fertőzött takarók segítségével.
Az „ötletet” a parancsnok és helyettese közötti fennmaradt levelezés örökítette meg.
A másik – ezt megelőző – ismert alkalmazás szintén 1763-ban történt, amikor a delavárok ostromolták Fort Pitt erődítményt, és a parancsnok himlős betegektől származó pokrócokat küldött a törzsfőnököknek ajándékba.
Itt a brit parancsnok precíz könyvelése a pótlásra szoruló takarókról volt az árulkodó nyom.”
