Istenek ősi fegyvere: megsemmisítő erővel bíró szerkezet a múltból?
Mi az igazság a dorje titokzatos erejéről? Valóban egy ősi tömegpusztító fegyver volt?
Léteznek titokzatos ősi tárgyak, melyek célja, egykori rendeltetése mindmáig heves viták tárgyátképezik.
Ilyenről lesz mots is szó: a tudomány sem pedig a régészet nem tud konszenzusra jutni felette, mivel egyesek ősi tömegpusztító fegyvernek gondolják, mások szakrális tárgynak.
A legfélelmetesebb fegyverek egyike a dorje, ami a görög Zeusz isten fegyveréhez – a “villámcsapáshoz” – hasonlítható.
Ennél a prehisztorikus eszköznél erős a gyanú, hogy az ekörül létrejött kultikus praktikák nem mások, mint a cargo kultusz részei.
A cargo kultusz azt az emberi viselkedésmódot írja le, amikor egy technikailag fejlett civilizációból származó tárgy birtokába jutva, ezt az “árut” (angolul cargo) az emberek vallásos tiszteletben részesítik. Ők abban a hiszemben vannak, hogy e tárgyak “isteni” eredetűek.
A droja titokzatos ereje
A dorjék plasztikus ábrázolásai ma bronzötvözetből készülnek. A dorje alapformája egy hengeres vagy éppen sokszögű rúd, közepén henger alakú fogórésszel.
A rúd mindkét végén egy-egy figura van, amelyek erősen stilizált koronákra hasonlítanak.
A koronákat fémből formázott szimbolikus lángok alkotják. Ezek arra a hatalmas energiára utalnak, amely egy ilyen dorjéból kisugározhat.
A dél-indiai dravida templomok hindu papjai egyetértenek Tibet és Ladhak kolostorainak buddhista szerzeteseivel abban, hogy a mai rituális eszköz elődje nemcsak lelki energiát, hanem fizikailag mérhető energiaáramlást is képes volt előidézni, egy részecskegyorsítóban lévő plazma energiájával összehasonlítható mértékben.
A korai hinduizmusban, amikor a Belső-Ázsiából érkező árja törzsek betörtek a mai Pakisztán és India területére, a dorje Indra isten – a védikus istenek királya – fegyverének számított.
Istenek pusztító fegyvere volt?
Indra dorjéjának pusztító hatása a legősibb indiai eposzban, a Mahábháratában leírt istenek és hősök “égi nyilainak” erejével hasonlítható össze, amelyek a gyilkos “tíz-király-ütközet”-ben is bevetésre kerültek.
Ennek az “égi nyílként” leírt rakétaszerű lövedéknek a hatása sok vonatkozásban egyezik a mai tömegpusztító fegyverekével.
De épp ilyen pusztító hatásúként írja le a Rigvéda a dorje villámait is, amelyeket Indra repített Vritra-ra.
Ebben az esetben is találunk hasonlóságokat a modern high-tech fegyverekkel, mint amilyen például a részecskesugárzó és a lézerfegyver, amelyeket az amerikai légierő első ízben a “Star-Wars”-program keretében tesztelt, a 20. század nyolcvanas és kilencvenes éveiben.
Az emberek, akik ismerték Indra “isten” félelmetes fegyverének pusztító hatásait, de nyilvánvalóan semmit sem értettek annak működési elvéből, azt valamikor évezredekkel ezelőtt lemásolták.
Így lett a hinduizmus vallásos ceremóniájának kelléke, ahol különösen az áldozattételnek van döntő jelentősége.