Káin és Ábel világát éljük: gyilkoljuk és nyírjuk egymást, miközben a média mossa át az agyunk
Belegondoltatok már abba, hogy a világ mennyire eltávolodott az eredeti állapotoktól? Hogy ma a gyilkolászás és a fegyverropogás ül tort a józan ész felett?
Hogy ma már a vadászból lett az üldözött, a papból a pedofil, miközben bort iszik és vizet prédikál, a politikusok szájából pedig úgy ömlik a szenny, mint még talán soha ezelőtt.
Mindenki új iPhone-nal “vereti”, amit kis, afrikai és bangladesi gyermekmunkások raknak össze, vagy “ássák elő” a hozzá szükséges kobaltot.
Mert a lényeget soha nem látjuk.
A lényeg mindig a színfalak mögé van rejtve, az igazságra ugyanis senki sem kíváncsi.
Hogy miért?
Mert az igazság fáj, és nem mindig úgy hangzik, ahogyan azt hallani akarjuk.
Ma a társadalom, te vagy én, mindannyian egy jól megkonstruált illúzióban élünk, amelynek díszleteit a csak azért építették körénk, hogy aztán ezen díszletek között jól egymásnak uszítsanak mindenkit.
Mindegy mi mentén.
Jobb vagy baloldal, fekete vagy fehér, meleg vagy hetero, konzervatív, vagy liberális, vallásos vagy istentagadó, autós vagy motoros, sovány vagy kövér…stb.
Eredeti forrás:
Végtelenségig lehetne sorolni azt a millió kreált ellentétet, amit “felülről” szítanak az abban érdekeltek.
Káin is Ábel világát éljük.
Gyilkoljuk és nyírjuk egymást miközben a média mossa az agyunk.
Mert nincs már szürke, a vélemények között nincsenek árnyalatok, átmenet. Ha valaki mindkét táborral egyetért, na ő a SZÁMKIVETETT, akit élve elásnak.
A két végpont örök harcára vetettek velünk előadást, és nem arra, hogy rájöjjünk: ha valamiben nem értünk egyet mert mások vagyunk, akkor még nem kell elküldenünk a másikat vissza az édesanyjába…
Mert amíg egymás szemét kimarjuk, addig azok akik ezt az egész cirkuszt irányítják, tovább gazdagodnak a nyomoron és a káoszon és nem utolsó sorban egy jót röhögnek..
