“Magyar, ne lopj!” Elszabadultak az indulatok, az osztrákoknak elege van a magyarokból?!
Döbbenetes figyelmeztetések és táblák leptek el mindent!
Az osztrákok mintha átláttak volna rajtunk.
A Mariahilfer Strasse üzleteiben feltűnő táblák figyelmeztették honfitársainkat, hogy ne tegyék zsebre a hűtőládákat, ne sétáljanak ki huncut mosollyal az arcukon, fizetés nélkül egy-egy Commodore 64 típusú számítógéppel.
A sógorok mintha tudták volna, hogy nálunk a futball mellett a lopás a legnépszerűbb sportág. A magyar leleményes nép volt mindig is, s ha szüksége volt valamire a komótosan épülő szocializmusban, hát megoldotta okosba.
Ha kellett, hazavitte a gyárat.
Vagy legalábbis annak egy részét. Tévéhez való képcsövet, fakanalat, rekesz sört, Puma vagy Adidas cipőt.
A Kádár-rendszer része volt mindez.
Olyanok voltunk, mint a szorgos méhecskék: apránként hordtuk haza mindazt, ami egy épülő házhoz, egy működő televízióhoz, vagy egy lerobbant autóhoz kellett.
Az álmainkat kergettük, sóvárogtunk a „Nyugat” után, és lelkiismeret-furdalás nélkül szajréztunk bármit, amire szükségünk volt.
Kisstílű tolvajokká tett bennünket a jólét utáni vágy.
Azóta alaposan emeltek a téten a magyarok. Vagy inkább a kiváltságosok. Ma úgy talicskáznak haza milliárdokat, mint annak idején egy zsák cementet.
A fejlődés vitathatatlan.
Azonban Ausztria egyes részein a jelenben is nagyon félnek a magyaroktól és sajnos vannak olyan régiók, ahol ténylegesen egy “problémás és lopós” népségnek gondolnak minket.
Szerintetek mennyiben van igazuk?
Mennyire állja meg a helyét ez a fajta népítélet a jelenben?
