Marduk prófécia: beteljesedhet az emberiség legsötétebb jóslata a Nibiruval kapcsolatban?
Létezik egy sokezer éves prófécia, mely alapjaiban határozza meg a fajunk múltját, jelenét és jövőjét, ám erről a próféciáról alig tanítanak valamit az iskolákban és a történelemórákon. És ami kapcsolatban van egy a Naprendszer peremén ólálkodó égitesttel és egy ősi istenséggel is…
Sokaknak ismerős lehet Marduk neve.
Marduk (akkád név talán a sumer AMAR.UTU, az Utu-borjú kifejezésből) az ókori Babilon főistene volt.
Fő temploma a babiloni Észagíla, az akítu (újévi)-ünnepségek helyszíne és a hozzáépített zikkurat, az Étemenanki volt, amelyhez Bábel tornya legendája kapcsolódik.
Számos állandó jelzője és tulajdonsága közül az Enkitől és Aszalluhitól származók vannak többségben. Antól származik ugyanakkor az „istenek atyja”, Enliltől az „istenek ura”, akik Hammurapi törvénykönyvének szerint ráruházták az „enlilséget”, azaz az istenek feletti uralmat, mint Enki elsőszülött fiára.
A sumer kultúrában is óriási ejlentősége volt és a paleoasztronautika hívei ma úgy hiszik, hogy ez vegy ősi idegen istenekből álló vérvonal lehetett, Marduk ennek volt egy utódja, tagja.
Marduk családfájának kiinduló pontja tehát feltehetően az ősi kozmosz egy távoli pontján keresendő, legalábbis ezt állítják az ősi idegenek hívei.
Az ősi idegenek elméletet maga a sumer mitológia megemlékezései, leírásai is alátámasztják.
A sumer agyagtáblák és egyes faragások ráadásul óriásokként ábrázolták ezeket az isteneket, és gyakran látható a kezükben valamiféle “táska”, melynek funkciójára eddig egyetlen régész sem talált magyarázatot.
Ahogyan a karperecekre sem, melyeket szintén hordtak az ábrázolások szerint… Más faragványokon pedig hatalmas szkafanderes alakokként láthatók, amik tagadhatatlanul hasonlítanak a mai űrhajósokra.
A mezopotámiaiak hite szerint kezdetben csak két teremtmény létezett, amelyek élőlények és elemek voltak egyszerre. Egyikük Apszú, az édesvíz, másikuk Tiámat a tenger.
Állítólag a kettőjük egyesüléséből született az összes többi isten.
A mezopotámiaiak hite szerint kezdetben csak két teremtmény létezett, amelyek élőlények és elemek voltak egyszerre. Egyikük Apszú, az édesvíz, másikuk Tiámat a tenger. Kettőjük egyesüléséből született az összes többi isten.
Marduk próféciája összefüggésben van a Nibiruval is, amit Marduk csillagaként is említenek a sumer ékírásos táblák.
A legenda szerit a Marduk csillagaként is emlegetett égitest a Föld mellett fog elhaladni, és olyan gravitációs erőt fejt majd ki rá, mely minden életet elpusztít a felszínen.
Egy másik változat szerint egyenesen össze fogunk ütközni vele…
Egyes népek történelmi hagyományaiban, “mondáiban” említést tesznek ilyen égitestről, akkor fel tudjuk ismerni egyáltalán? igen, meg is nevezik Marduk csillagaként, más néven Nibiruként.
És hogyan ismerjük fel? Onnan, hogy Marduk csillaga vörös. Az összes Plútón túl felfedezett égitest fénye fehér.
De van egy kivétel: és ez a Nibiru.
Mielőtt sokan azt gondolnák, hogy a Nibiru, vagy a Marduk prófécia csak egy ősi “mese”, ajánljuk figyelmükbe Zeacharia Sitchin kutatásait, melyek szintén azt a megállapítást hozták le, hogy a sumerok hittek a Földet elcsupaszító, egy napon visszatérő “csillag” történetében.
Állítólag a Földet akkoriban látogató ősi istenek figyelmezették az emberiséget erre a jövőben bekövetkező vészre.
Ma azt már a NASA is elismeri, hogy létezhet a Naprendszer külső peremvidékén egy máig ismeretlen bolygó, mely hatással van a Kuiper-öv égitestjeire.
Egyelőre még mindig nem találták meg, de valamennyi csillagász hisz a bizonyítékokban, ahogyan ők mondják: “lennie kell ott valaminek”…
