Megetetett társadalom: hogyan készülnek mindennapi mérgeink – a HÚSIPAR mocskos titkai VIDEÓ
Avagy “hogyan készülnek” a mindennapi mérgeink. Betekintés az élelmiszeripar boszorkánykonyhájába néhány rövid részen keresztül.
A mai modern ember úgy hízik el, hogy közben legbelül a teste éhezik az üres kalóriáktól.
Sokat elárul az is, hogy a boltok polcain lévő élelmiszerek közel fele nem létezhetett így, ebben a formában mondjuk 50 évvel ezelőtt.
Ma a tehenet soha nem látott tej és a laborhús korában nehéz az embernek egészségesnek maradni.
Mert még reggeli kávénkat kortyolgatva is felmerülhet a kérdés: hányadik fajta rákkelőt édesítőszert tömjük vele magunkba…?
A lenti kisfilm az élelmiszer azon szegmensének nyomába ered, mely a húsipart foglalja magában.
A rákkeltő virsli, a vegyszerben fürdetett felvágottak, az enzimmel ragasztott húsok mind kiváltói lehetnek bizonyos betegségeknek, de erről aligha hallani a mainstream médiában.
Hiszen itt a húsiparban kéz kezet mos.
Hadd fogyjanak azok a fehérjék, hadd zabálja mindenki tele magát mérgező anyagokkal, és váljon egyre betegebbé a társadalom, nem igaz?
Íme:
A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen.
Az élelmiszeripar tehát “maszkírozza” az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.
Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát).
E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne.
Az íz az ételek lelke.
Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga.
Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése.
Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni.
Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.
Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket.
Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.
Ez mindent elmond arról, hogy honnan indultunk, hová jutottunk, és hová tartunk.
Egy elrákosodó, egyre betegebb és egyre kövérebb, legbelül mégis éhező társadalom felé.
