Műtéti altatás közben hagyta el a saját testét egy 12 éves fiú: döbbenetes dolgokat élt át
Ursula Lopez svájci orvos és munkatársai a 2006-ban, a Pediatric Anesthesia orvosi szaklapban megjelent esettanulmányukban egy 12 éves fiú műtéti altatás alatt átélt élményét jegyezték le.
12 éves fiú látta saját testét felülről
A fiú későbbi teljes vallomása az alábbiak szerint volt megfogalmazva a visszaemlékezései alapján:
“Aludtam, mikor hirtelen éber lettem, és az az érzésem támadt, hogy elhagytam testemet a fejemen keresztül. Láttam a testemet a műtőasztalon feküdni, míg én a mennyezet alatt lebegtem.
Egy kicsit furcsán éreztem magam, de akkor egy nagy világosság élményem lett és megnyugodtam aztán megláttam egy sötét alagutat, amely vonzott.
Nagyon gyorsan suhantam át rajta és vakító fényt láttam, amely mégsem bántotta a szememet.
Mialatt áthaladtam az alagúton, zajt hallottam, olyasmit, mint amikor nézzük a tv-t.
Ekkor hirtelen vonzani kezdett a testem, visszatértem a fejemen át, az élmény eltűnt és újra aludtam”.
Az első ehhez hasonló halálközeli élményről (HKÉ) szóló beszámolókat – megtörve az addigi hallgatást – Raymond Moody, amerikai orvos, filozófia és pszichológia professzor ismertette meg a világgal 1975-ben megjelent, nagy vihart kavaró és intenzív kutatást elindító “Élet az élet után” című könyvében.
A fiú élménye noha nem egyedi, általában ehhez hasonló dolgokat akkor élnek át az emberek, amikor a klinikai halál állapotába kerülnek.
Az esete elméleti szinten felveti annak a lehetőségét egyes paranormális kutatók szerint, hogy a mélyaltatás során a lélek “kiszakadhat” a testből, akárcsak a kóma állapota során, ahol szintén valami hasonló játszódhat le.
A lélek még nem képes eltávolodni nagyon a testtől és az anyagi világtól, de egy átmeneti időre a testben sem tartózkodik.
A mai napig számos kérdés merül fel a halálközeli élményekkel kapcsolatban
Melvin Morse amerikai orvos 1982-től kezdett gyermekek halálközeli élményeivel (HKÉ) foglalkozni, amikor maga is részese volt egy megmagyarázhatatlan eseteknek, ahogy azt a Reader’s Digest magazinban 2006 februárjában megjelent vele készült interjúból megtudható.
Egy vízbefulladt, a medence alján 20 percet eltöltött 7 éves kislányt szállítottak be a kórházba a legmélyebb kóma állapotában.
Mikor a kislány három nap múlva szerencsésen magához tért, felismerte Morse-t, megdöbbentő pontossággal leírta a vizsgálóhelységet és a rajta végzett beavatkozásokat.
Morse hamarosan elindított egy a gyermeki HKÉ-t vizsgáló szisztematikus kutatást, s arra következtetett, hogy a gyerekek HKÉ-i a felnőttek élményihez képest sokkal egyedibbek.
Például volt gyermek, akinek egy méhecske adott mézet és vitte őt fel a mennyországba, volt, akinek egy iskolabuszban száguldva két fehérköpenyes orvos mutatott meg egy zöld gombot, amelyet megnyomva visszatérhet az életbe.
Olyan is volt, akinek egy fehér ruhás varázsló azt mondta: küzdj és élni fogsz! Morse másik fontos állítása, hogy a HKÉ élmények magyarázata szétfeszíti a tudomány kereteit, szerinte létezik valamiféle “odaát”.
