Nő alak a kórterem végében és a magától megszólaló nővérhívó: a túlvilágról visszajáró lélek bizonyítéka Debrecenben?
Az “Útikalauz a túlvilágra készülőknek” nevű Facebook oldal egy igen érdekes, megtörtént debreceni történetet osztott meg:
“Korábban már olvastam itt cikket arról, hogy a debreceni szülészeti klinika 3. emeletén, az onkológia részlegen történtek különös dolgok.
Most szeretném megosztani az én történetem. Egy ideig én is a 3. emeleti onkológián dolgoztam és a korábban írt cikkben leírtakkal egyetértek.
https://www.facebook.com/tulvilagrakeszulok/photos/3432434320117669
Egyszer jött a szülészetre egy fiatal kismama és a méhnyaknál láttak már az orvosok elváltozást, de ő nem foglalkozott vele.
Mire komolyabban kivizsgáltatta magát, addigra sajnos már késő volt, mert a méhnyakról a probléma sajnos a belső szervein is szétterjedt.
Szegény odafent halt meg a harmadik emeleten. Egyszer a kolléganőm volt ügyeletben a harmadikon és olyan érzése volt mintha figyelnék. Mikor odanézett, akkor látta meg, a nemrég meghalt fiatal kismama alakját a folyosó végében.
Annyira megijedt, hogy utána már este nem szívesen ment a folyosónak abba a részébe, ahol a jelenést látta.
Sokáig gondolkodott rajta, hogy elmondja-e, mert félt, hogy bolondnak nézik. A kolléganőim megnyugtatták, hogy néha ők is látnak vagy hallanak azon a szinten dolgokat, de már kezdenek hozzászokni.
A nővérhívó, a leeső kórlap és a padlásról leszűrődő zajok
A harmadik emeleten a haldokló onkológiai betegeket többnyire igyekeztünk egy kórterembe rakni.
Egyszer úgy alakult, hogy két végstádiumú páciens 15 perc eltéréssel halt meg ugyan abban a kórteremben.
Nálunk mikor megszólalt a nővérhívó, akkor meglepetten néztünk egymásra, mert abban a kórteremben senki nem volt bent a két meghalt betegen kívül.
A kolléganőim a kórterem ajtójában megtorpantak és nem nagyon mertek beljebb menni, ezért én léptem be.
A nővérhívó távol esett mindkét meghalt beteg kezétől, így kizárt volt, hogy az utolsó perceikben ők nyomták volna meg. Ezután történt egy másik eset.
Az orvosok közül sajnos sok olyan lelketlen vadállat dolgozik a szakmában, aki a leglekezelőbb módon képes a hozzátartozókkal közölni szeretteik halálát.
Az ilyen véglények a test problémáit lehet ismerik, de a lélekről nem tudnak semmit.
Egyszer az egyik onkológián dolgozó orvos ingerülten vetette oda a hozzátartozóknak, hogy “a beteg meghalt”.
Ebben a pillanatban a közelben lévő kórlap magától leesett a földre. Gyakran hallottunk az üres kórtermekből csoszogó, motoszkáló hangokat, illetve a lezárt padlásrészről olyan zajokat, mintha a fent tárolt bútorokat húzogatnák.
A kolléganőim is néha mesélték, hogy miket hallottak vagy éppen láttak, de ezeket a történeteket nem nagyon mesélték el senkinek, mert féltek, hogy az intézményvezetők kirúgják őket, ha kitudódik.
Egymás között sok ilyen történetet mesélgettünk, de idővel hozzászoktunk ezekhez a jelenségekhez.”
Forrás: Útikalauz a túlvilágra készülőknek
