Nobel-díjas fizikus: Egy korábbi univerzum is létezett, ma is megfigyelhetők a nyomai
Mindent a feje tetejére állított Sor Roger Penrose elmélete.
Dr. Roger Penrose, Nobel-díjas tudós olyan elmélettel állt elő, amire közvetett bizonyítékok is rendelkezésére állnak a tudománynak.
Ráadásul ez rengeteg mindent megmagyaráz a világmindenséggel kapcsolatban.
Ellenben az egész tudásunkat a feje tetejére állítja a kozmosszal és az élettel, önmagában a létezéssel kapcsolatban.
Sir Roger idén kapta meg a fizikai Nobel-díjat a fekete lyukakkal végzett munkájáért.
“Azt állítom, hogy megfigyelhető a Hawking-sugárzás. Az ősrobbanás nem a kezdet volt. Volt valami az ősrobbanás előtt, és ez az, amire a jövőben is számíthatunk,”- mondta a tudós fizikus.
-írja az ÚjVilágtudat
“Van egy univerzumunk, amely tágul és tágul, és minden tömeg elbomlik, és ebben az őrült elméletemben ez a távoli jövő egy másik eon nagy robbanásává válik.”
“Tehát az ősrobbanásunk valamivel elkezdődött, ami egy korábbi eon távoli jövője volt, és hasonló fekete lyukak párologhattak el a Hawking-párolgás révén, és ezek az égbolton létrehozzák ezeket a pontokat, amelyeket Hawking pontoknak hívok.”
“Látjuk őket. Ezek a pontok a Hold átmérőjének körülbelül nyolcszorosai és kissé felmelegedett régiók. Ezek közül legalább hatra elég alapos bizonyíték van.”
Sir Roger nemrégiben tette közzé a Hawking pontokról szóló elméletét a Royal Astronomical Society havi kiadásában.
Az ötlet ellentmondásos, bár sok tudós úgy véli, hogy az univerzum egy olyan örök ciklusban működik, amelyben kitágul, mielőtt összehúzódna egy “nagy összeomlás” során, amelyet egy újabb ősrobbanás követ.
Sir Roger elmondta, hogy a fekete lyukak egykor szintén ellentmondásosak voltak.
Először John Mitchell angol vidéki plébános fogalmazta meg az elméletet 1783-ban, és azt feltételezte, hogy ha egy tárgy ilyen sűrűvé válik, akkor annak hatalmas gravitációs vonzása megakadályozza a fény elszökését.
De még Albert Einstein is matematikai érdekességként utasította el őket, nem pedig fizikai valóságként.
Sir Roger csak 1964-ben, kilenc évvel Einstein halála után javasolta, hogy a fekete lyukak az általános relativitáselmélet elkerülhetetlen következményei.
Sir Roger bebizonyította, hogy amikor az objektumok túl sűrűvé válnak, gravitációs összeomlást szenvednek egy olyan végtelen tömegig, ahol a természet összes ismert törvénye megszűnik, ami az úgynevezett szingularitás.
Úttörő cikkét továbbra is a legfontosabb hozzájárulásnak tekintik Einstein óta a relativitáselmélet területén, és egyre több bizonyítékot ad az ősrobbanásra.
Sir Roger a harmincas évei közepén járt, amikor a Birkbeck College felé tartva először egy londoni metróállomásnál merült fel benne az ötlet.
Most, 56 évvel később végre elismerte munkáját a Svéd Királyi Tudományos Akadémia.
“Úgy gondolom, hogy rossz dolog túl korán megkapni a Nobel-díjat. Ismerek olyan tudósokat, akik túl korán kapták meg a díjat, és ez tönkretette a tudományos munkájukat.”
Sir Roger a megtisztelő díjat a Max Planck Földönkívüli Fizikai Intézet professzorával, Reinhard Gerzellel, és a Kaliforniai Egyetem tudósával, Andrea Ghez-el együtt kapta meg, akik bebizonyították, hogy egy szupermasszív fekete lyuk van a Tejútrendszer középpontjában, tanulmányozva annak hatását a körülötte lévő csillagokra.
Forrás: ÚjVilágtudat
