„Régebben sokkal nagyobb volt a tisztelet és a szeretet” Elgondolkodtató intelmek a 100 éves Ernő bácsitól

“A fiatalok bizonytalanságban élnek, sokan azt se tudják, holnap mi lesz. Régen annyit termeltek ebben az országban, ami akár háromnak elég lett volna, ma pedig annyi sincs, ami egy ország lakóinak elég.” Ő Horthy Miklós utolsó élő testőre, de ezen kívül is rengeteg olyan meglátással bír, amin érdemes mindannyiunknak elgondolkodnia.

Farkas Ernő neve sokaknak ismerős lehet.

100. születésnapjára készülve a SzeretlekMagyarország interjút készíthetett vele.

Nagyon tanulságos gondolatokat osztott meg Ernő bácsi.

„Soha nem gondoltam rá, hogy megérhetem a 100-at, ez óriási meglepetés nekem is. Alig hiszem el, hogy valóban megtörtént”

– válaszolja megkerülhetetlen első kérdésemre. Ismerősei közül a legtöbben még a 90-et se töltötték be.

Pedig több alkalommal is szinte egy hajszálon múlt az élete: a II. világháború után hat évet töltött hadifogságban, rokonai és ismerősei talán le is tettek róla, hogy valaha látják még élve, egy napon mégis hazatért.

Mint mondja, nem volt könnyű visszarázódni: eleinte még erősen érezte a megvetést, mivel Horthy testőrségében szolgált, az emberek pedig a kormányzót tették felelőssé a doni katasztrófáért, így rá is ferde szemmel néztek.

„Nagyjából fél évig éreztem, hogy szólnak is hozzám, meg nem is, nagyon tartózkodóan álltak hozzám. De gyerekkoromtól ismertek, tudták rólam, milyen ember vagyok, így ez lassan elmúlt”

– meséli.

Utána rövid időn belül az egyik legmegbecsültebb személy lett a faluban, mindenki szerette őt. A kalocsai fűszerpaprika-gyárba került, ahol összesen 44 évet töltött, ez volt az egyetlen munkahelye egész életében.

„Ora et labora, azaz imádkozzál és dolgozzál: mindig ez a közmondás határozta meg az életemet”

– foglalja össze filozófiáját.

Amikor nyugdíjba vonult, az akkori igazgató azt mondta neki: „Ernő bácsi, nagyon becsüllek, amiért ennyi évet húztál le itt, és mégis szegény maradtál.” Vagyis hiába töltött be jórészt vezető pozíciókat, soha nem használta anyagi haszonszerzésre: “Eszembe se jutott, hogy lopjak.”

Kevesen mondhatják el magukról, hogy megúsztak egy repülőgép-szerencsétlenséget, de rá ez is igaz. 1965-ben úgy volt, hogy kiküldik Moszkvába egy békecsoport tagjaként, de kijelentette, hogy ő bizony nem megy.

Akárhogy győzködték, nem állt kötélnek, így végül nélküle indultak el. A gép pedig lezuhant 126 emberrel a fedélzetén, és senki nem élte túl.

Azóta sem ült repülőn egyszer se, ha pedig az unokája utazik valahová, alig bír megmaradni egy helyben, annyira aggódik, nehogy valami baja essen.

Az egykor 400 fős Horthy-testőrségből mára ő az egyetlen, aki még él. Sok barátot szerzett ott, némelyik hosszú évtizedekig megmaradt.

Körülbelül 20 ember lehetett, akivel egészen a halálukig tartotta a kapcsolatot. „Utoljára négyen maradtunk, mindegyikükkel beszéltem telefonon, mielőtt meghaltak” – idézi fel.

Ernő bácsinál hitelesebb forrás azzal kapcsolatban se nagyon akad, mi a hosszú és boldog párkapcsolat titka: feleségével, aki már nem él, 63 évig voltak házasok.

Erről azt vallja: az ember vagy egy életre kötelezze el magát valaki mellett, vagy inkább meg se nősüljön.

Persze náluk is voltak konfliktusok, ahogy minden családban, de soha eszébe se jutott, hogy elváljon.

„Csak rendes embernek kellett lenni, és nagyon szeretni a másikat” – válaszolja arra, mi tartotta őket ennyi ideig együtt.

Ez is olyan dolog, ami manapság már szinte elképzelhetetlen. „Nagyon megváltozott a világ és az emberek, teljesen kimentek a formájukból” – fogalmaz.

A jövővel kapcsolatban se túl optimista:

„Az az érzésem, hogy mindig rosszabb világ jön. Az emberek folyamatosan változnak, de sosem jó felé. Régebben sokkal nagyobb volt a tisztelet és a szeretet a családokban. Valamennyi még ma is van, de már csak a töredéke annak, mint korábban. Ha a gyerekkoromat veszem alapul, össze se lehet hasonlítani a kettőt.”

Bár azt nem vitatja, hogy most is vannak becsületes, tisztességes emberek, de egyre kevesebben.

„A fiatalok bizonytalanságban élnek, sokan azt se tudják, holnap mi lesz. Régen annyit termeltek ebben az országban, ami akár háromnak elég lett volna, ma pedig annyi sincs, ami egy ország lakóinak elég.”

Nagy igazság, hogy ilyen korban már minden egyes nap ajándék, de abban azért bízik, hogy legalább néhány száz könyvet még el tud olvasni.