CímlapsztorikÉrdekes világMúltidéző

“Régi szépidők”: itt még ember volt az ember, itt még senki sem utálta a másikat.

Egy teljesen más kultúra, egy másik korszak volt.

Amikor az emberek még sokkal inkább közösségekben éltek, gyakori volt a nagy család, és azokban az időkben az emberek kalákában építették meg házaikat, vagy az egész rokonságot össze tudták csődíteni egy nagy szüretre, aratásra.

Amikor reggel még arató pálinka is volt, és amikor még meg lehetett élni a tisztességes munkából.

Hirdetés

Ez egy olyan világ volt, ahol egy ledogozott élet után még megbecsülték a kétkezi, dolgozó embert, és a nyugdíj tényleg nyugdíj volt.

Egy jutalom, egyfajta elismerés a ledolgozott évtizedek után.

Régen is voltak akik azt hitték, hogy “rossz világ van”.

De ma már ezek az emberek mondják azt, hogy tévedtek, és tudják, hogy “jó világ volt”.

Akkor még nem maradhattak el a jóízű beszélgetések, közös zenélések a munka mellett. Sőt, jobban is haladt tőle a munka.

A kaláka egy életérzés volt és identitást adott.

A társadalmi identitásunkat, kultúránkat meghatározó örökség, ami ma már ritkán fellelhető, megtapasztalható.

Hol vannak már ezek az idők?

Forrás:

Hirdetés

“Régi szépidők”: itt még ember volt az ember, itt még senki sem utálta a másikat. Egy teljesen más kultúra, egy másik…

Közzétette: Zavatszki Milán – 2021. május 7., péntek

Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy miben lenne más az életünk, ha nem hagytuk volna kikopni ezt a hagyományt a mindennapokból?

Ha a kerítés felújítása, a szobák kifestése legalább olyan kaláka lenne a számunkra, mint apáink és nagyapáink számára volt.

De vajon tényleg “elveszett” a kaláka élménye?

Vagy ma a modern világban tulajdonképpen mi is kalákázunk, amikor egymásnak végzünk bevásárlásokat, vagy vigyázunk a rokonok gyerekeire, megnyessük a szomszéd fáját, segítünk a kertben?

Talán nincs még veszve minden…?

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kérjük kedveld partnerünket, ezzel is támogatva az oldal további működését

Köszönjük!

Ezzel egyúttal támogatod munkánkat.