Térkép mutatja: ÍGY szegték meg a telepesek az őslakosokkal kötött békeszerződést
Avagy a “hős” William Clark és csatlósai hogyan rabolták el, fosztották meg az őslakosokat a földjeiktől…
Amerika VALÓDI véres és mocskos történelme, amiről mélyen hallgatnak!
Egy egyedülálló archív felfedezésből kiderül, hogy Washington D.C.-ben egy hamis személyazonosság mögé rejtett ritka térkép William Clark, az egykor tisztelt, de ma már egyre vitatottabb amerikai felfedező és területi kormányzó munkája volt.
A Cambridge-i Egyetem történésze, Dr. Robert Lee által megtalált átnevezett, újradátumozott és gondosan dekódolt vázlat felfedi Clark cselszövését a 19. századi amerikai történelem egy sarkalatos pillanatának középpontjában.
Ezen esemény során egy Svájc méretű földet rabolt el az őslakos amerikaiaktól a mai Missouri területén, és elősegítette a rabszolgaság terjedését.
Dr. Robert Lee egy mikrofilmet görgetett a washingtoni Országos Levél- és Irattárban, amikor egy érdekes térkép – amelyet Eli B. Clemson százados, mint szerző neve alatt tároltak a hadügyminiszter levelezési archívumában – keltette fel a figyelmét.
Lee gyorsan észrevette, hogy az 1808-as Osage-szerződés térképen ábrázolt alapvető földrajza ütközik a nagy földátruházásról szóló elfogadott ismeretekkel.
A William and Mary Quarterly folyóiratban megjelent új tanulmányban Lee azzal érvel, hogy ezt a térképet valójában William Clark, a Missouri Terület akkori kormányzója rajzolta, és bemutatja, hogyan szerzett meg 4,25 millió hektárt a Sauk, Meskwaki és Iowa indiánok területén.
Az 1812-es háború után az 1808-as Osage-szerződés újraértelmezésével az Egyesült Államok területére helyezték át.
Ez a kevéssé ismert földfoglalás megsértette a Nagy-Britanniával kötött Genti Szerződést, rabszolgatartó kivándorlók rohamát váltotta ki, és átformálta Missouri politikai határait.
“Ez a megdöbbentő térkép azt mutatja, hogy William Clark hogyan használta fel az Egyesült Államok és az indiánok közötti szerződéses rendszert a telepesek felsőbbrendűségének előmozdítására az Egyesült Államokban egy olyan időszakban, amikor dicsérték, amiért megpróbálta megvédeni az őslakosokat a honfoglalóktól.
Most már láthatjuk, hogy valójában milyen trükkös és hamis volt.”
Az aláírás és keltezés nélküli, tintával és ceruzával felvázolt térkép mintegy ötven megnevezett objektumot tartalmaz, ezek nagyjából fele folyó, a többi város és település, bányák, sónyalók, források és határvonalak.
Több mint 150 névtelen terület található, a legtöbb azonosítatlan település a nem megnevezett patakok mentén.
A térkép stílusa, helyesírása és szimbólumai mind Clarkra utalnak. De a legleleplezőbb vonás az Arkansas és a Red Rivers közötti vonal, amelyet Clark az 1816-os levélben írt le, amely a térképet kísérte, mielőtt a kettőt elválasztották volna.
Lee azt mondja: “Ez a kósza vonal úgy néz ki, mint egy freudi elszólás térképészeti megfelelője. Ez áll a legközelebb ahhoz, hogy Clark saját bevallása szerint elvett a Saukoktól, Meskwakiktól és Iowáktól egy hatalmas földterületet, hogy meggyorsítsa a telepesek fölényét Missouriban.
Clark nem tárgyalta ezt a tervet 1816-os levelében, és ma is nagyrészt ismeretlen maradt, annak ellenére, hogy szerves szerepet játszik Missouri gyarmatosításában.”
Azáltal, hogy közvetlenül az 1812-es háború után magára vállalta egy indián szerződéses vonal újrarajzolását – ezt a címkézetlen vonalat a térképen -, Clark biztosította a behatoló letelepedést, és több millió hektárral bővítette az Egyesült Államok területét, megsértve a Genti Szerződést.
Ezzel szándékosan megkerülte a háború előtti indián határok helyreállítására vonatkozó hivatalos utasításokat.
Lee azt mondja: “Egy naiv értelmezés azt mondhatná, hogy hatalmas kiskaput talált a Genti Szerződésben.
Egy reális ember azt mondaná, hogy megszegte, hogy elfoglalja Connecticut területének háromszorosát.”
Több ezer emigráns, köztük sok rabszolgatartó özönlött, hogy ezt kihasználják, és az ellopott földeken a telepesek száma az egekbe szökött.
Ez a beáramlás az államiság felé terelte Missourit, és elnyomta a Saukok, Meskwakik és Iowák tiltakozását.
Clark végül olcsón tisztára mosta tulajdonjogát a földhöz – az 1824-ben kötött szerződések kevesebb mint fél centet fizettek hektáronként a területért, amelyet már 4-12 dollárért adtak el hektáronként.
Az indián őslakosok esetében a földfoglalás több generációnyi nehézséghez járult hozzá.
