Egy nagy port kavaró kutatás látott napvilágot.
Mit gondoltok?
Az emberiség egyik legizgalmasabb és legtöbbet vitatott talánya az, hogy vajon egyedül vagyunk-e az univerzumban.
A kérdés alapvetően a földön kívüli intelligenciára vonatkozik, egyelőre viszont még azt sem derítettük ki, hogy létezik-e egyáltalán élet más égitesteken.
Sok szakértő szerint a Naprendszerben az első mikrobákat már az elkövetkező évtizedekben megtalálhatjuk, és az sem zárható ki teljesen, hogy bizonyos közeli égitesteken komplexebb létformák is kifejlődtek.
A Szaturnusz egyik holdja, a jéggel borított, vízóceánt rejtő Enceladus például ígéretes objektum.
Dr. Chris McKay, a NASA Ames Kutatóközpontjának bolygótudósa a Science Focusnak azt mondta, amennyiben az élet megjelenése gyakori, úgy a komplex alakja is az, ami azt jelenti, hogy esetleg nem csak egysejtű organizmusokat fogunk felfedezni a jövőben.
A legfontosabb természetesen az, hogy felkutassuk a potenciális földön kívüli létformákat.
A Cassini űrszonda adatai alapján úgy tűnik, hogy az Enceladus vízóceánjának fenekén úgynevezett hidrotermális kürtők vannak.
Hasonló formációkat bolygónk tengereiben is találni, ezek a képződmények ott alakulnak ki, ahol a magma találkozik a sós vízzel.
Tudjuk, hogy bolygónkon a hidrotermális kürtőknél a mikrobák biztosította táplálékra alapozva meglehetősen összetett tápláléklánc alakult ki, az ilyen élőhelyek még a halakat és a polipokat is vonzzák.
Dimitar Sasselov, a Harvard Origins of Life Initiative multidiszciplináris kutatóközpontjának munkatársa mégis bizakodó, véleménye szerint a fentiek ellenére is elképzelhető az összetett élővilágok megszületése az ilyen helyeken.
A szakértő megérzése az, hogy rengeteg lehet az evolúció-innovációs tér, és kialakulhatnak kicsi, mégis ragadozó, többsejtű fajok.
A Naprendszer vizes világai mellett érdemes szót ejteni a szintén a Szaturnusz körül keringő Titanról.
Ezen a holdon, ha van élet, az nem a vízen, hanem a metánon alapulhat.
Amennyiben léteznek itt organizmusok, azok olyan egzotikusak lehetnek, amelyekhez hasonlókat még csak nem is láttunk.
Ennek következményeként a Titanon számunkra ismeretlen biokémiai folyamatokat figyelhetünk majd meg.
Simon Conway Morris, a Cambridge-i Egyetem evolúcióbiológusa szerint a megoldást a konvergens evolúciónál kell keresni.
Ennek lényege, hogy egymástól távoli fejlődési vonalakon egymásra emlékeztető biológiai jellegzetességek jönnek létre: a delfinek és a halak például hasonló formákkal alkalmazkodtak a vízben való haladáshoz.
Ez alapján a földihez hasonló környezetekben akár olyasmi organizmusok is kialakulhattak, mint amilyenek a mi világunkban is megfigyelhetők.
Ki tudja, valahol az univerzumban talán egy hozzánk hasonló faj is létezett, létezik vagy létezni fog – a hatékony eszközhasználathoz például ügyes kezekre lehet szüksége.
