Valami nem áll össze abban, ahogy az univerzum viselkedik: szimuláció rabjai lehetünk a tudósok szerint

A tudósok egy nagyon ijesztő elmélettel álltak elő.Lehet hogy mégis egy szimulált világ rabjai vagyunk…?

Az egész valahogy nem áll össze

Adam Riess asztrofizikus, egyike azoknak a kutatóknak, akik Nobel-díjat kaptak azért, mert rájöttek: az univerzum gyorsulva tágul.

Bár ezzel a felfedezéssel a kirakós egy nagyon fontos darabja került a helyére, még mindig rengeteg a kérdés az univerzum működésével kapcsolatban: arra például a mai napig nem sikerül választ találni, hogy miért nem működik együtt a világegyetem legapróbb részeit leíró kvantumfizika és a legnagyobb folyamatokkal foglalkozó relativitáselmélet, holott külön-külön mindkettő érvényes.

És akkor nem beszéltünk mgé a titokzatos sötét anyag kérdéséről sem…

bár az univerzum nyugodt, mégis folyamatosan változik.

A tudósok szerint ” a valóságban az univerzum úgy viselkedik, mintha egy hatalmas rúgást kapott volna, ezt a rúgást pedig ősrobbanásnak nevezzük.”

Riess mazsolás kenyérhez hasonlította az univerzumot, amiben a mazsolák jelölik a különböző galaxisokat, a kenyértészta magát az univerzumot, az ősrobbanás pedig azt a pillanatot, amikor a kenyeret berakjuk a sütőbe.

A kenyér dagadni kezd, a mazsolák távolodnak egymástól.

„Mindegy, melyik mazsolát nézzük, az ő szempontjából az összes többi mazsola távolodik tőle. Minél távolabb található tőlünk egy galaxis, annál nagyobb a távolság közöttünk, és annál gyorsabbnak tűnik a távolodása is.”

Elmletben ha vannak rajtunk kívül mások is, ezen növekvő távolságok miatt valójában soha nem érjük el egymást, így soha nem találkozhatunk földönkívüliekkel.

A kutatók még mindig nem értik a sötét energia és a sötét anyag fizikáját, és könnyen lehet, hogy ezek azok, amelyek a különbségért felelnek.

„Ezzel küzdünk most, próbáljuk megmagyarázni az univerzumot a kezdetétől a végéig, és a sztori nem áll össze

– mondta Riess a Telexnek

A szimulációs elmélet magyarázhat mindent?

Fontos azt hangsúlyozni, hogy ez is csak egy lehetséges magyarázat a többi közül.

Bár a szimulációs elmélet valóban sok mindenre a sajátos logikája mentén magyarázatot ad, erre sincs egyelőre közvetlen, konkrét bizonyíték, ugyanakkor cáfolni sem lehet egyértelműen.

Azonban elnézve a különféle, az emberiség által teremtett virtuális valóság rendszereket és “nyitott világ” játékokat, egyre valószínűbb, hogy akár az is lehetséges, hogy a jövőben az emberiség által létrehozott szimulációhoz hasonlóban létezhetünk jelenleg.

Egy “világ a világban”, csak ez virtuális, és bár úgy érezzük hogy valóság, ez csak a mi relatív érzetünk ezzel az illúzióval kapcsolatban.

A szimulált világ elmélete szerint a kozmoszt valójában egy számítógépen belül teremtették meg és mi magunk sem létezünk ahogyan semmi más a szimuláción kívül.

Ha a tudomány és a virtuális valóság egyre inkább képes arra, hogy átverje az emberi agyat, akkor honnan lehetünk biztosak abban, hogy az agyunk épp nincs átverve?

Erre a kérdésre is nyugtalanító választ adott 2003-ban egy svéd filozófus, Niklas Boström, az azóta szimulációs hipotézisként elhíresült trilemma kidolgozásával.

Ő megfogalmazott három állítást, amik közül az egyiknek mindenképpen igaznak kell lennie. Ezek így szólnak:

Az emberiség még azelőtt kihal, hogy elérné a poszthumán kort, azaz azt az időszakot, amikor már korlátlan számú. valósághű számítógépes szimulációt tudunk futtatni az őseink életéről.

Nagyon valószínű, hogy semmilyen poszthumán civilizáció sem akar majd élethű szimulációkat lefuttatni a saját történelméről.

Nagyon valószínű, hogy jelenleg is egy számítógépes szimulációban élünk.

Egyesek szerint többek között a kvantum összefonódás is egy olyan jelenség, mely azt sejteti, hogy létezik egy fénysebességet is megkerülő erő, kölcsönhatás, de pedig csak egy szimulált világban lenne lehetséges.

Ráadásul híres emberek is érdekesen gondolkodnak erről.

“Egy a milliárdhoz az esélye, hogy az alapvalóságban vagyunk.” Ezt mondta 2016-ban Elon Musk.

A világ leggazdagabb embere szerint sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy számítógépes szimulációban élünk, minthogy a mi világunk lenne a valóság.

Bebizonyítani ha valóban így van, egyelőre nem lehet, vagy nem éll rendelkezésünkre ehhez megeflelő eszköz, de idő kérdése, hogy bebizonyosodjon, különféle árulkodó jelek alapján

-vélik a tudósok.