2030-ig 96%-kal csökkentenék a lakosságot? Mi igaz az Agenda-21 protokollról?
Mi igaz a világelit titkos népirtó tervéről? Utána jártunk az információknak és szóbeszédeknek… Valóban zajlik az emberiség nagy “selejtezése”?
Ijesztő elszólások vagy ördögi terv a világ kipusztítására?
Tényleg létezhet egy nagy terv, egy egységes világkormányzás által megvalósítandó agenda, ami azt tűzte ki célul, hogy az emberiség haszontalannak tekintett 96%-át eltöröljék?
Különféle, nagyrészt összeesküvés elméletek keringenek arról, hogy egy Agenda-21 protokoll mentén hajtanák ezt végre.
Az állítólagos bizonyítékok között szokták felhozni többek között Vilmos herceg felszólalását egy nyilvános rendezvényen.
A furcsa kijelentést még 2017 második felében tette egy rendezvényen Vilmos herceg.
Az egész beszédet egy Londonban tartott gálaesten mondta el.
Szerinte túl sokan vagyunk a Földön, és ez kedvezőtlenül hat a bolygó élővilágára és az ökoszisztémára is. Sürgősen valamiféle “megoldást” kell találnunk a problémára.
Elmondta, hogy csak az ő élete alatt megfeleződött az élővilág populációja, és ez nem tartható tovább.
Hogy mikor vezetnek be első lépésként valamiféle szabályozást a szaporodásra, csak idő kérdése.
Sokan a mai napig hiszik, hogy Vilmos egyértelműen az Agenda 21 protokollra utalt, és annak eljövetelére.
A Vatikán és az ÚjVilágrend
Erre utalhat a konteósok szerint az is, hogy már a Vatikán egykori szóvivője, sajtósa is elszólta magát egy egységes, nemzetek felett álló bíróság kapcsán.
Az angolul csak Georgia Guidestones-nak nevezett emlékmű ugyanis pontos ajánlást, utasítást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az emberiség létszámát mennyiben kellene maximalizálni.
Schellnhuber azonban még ennél is tovább ment. Azt mondta, hogy az lenne a legjobb a világnak, ha egy az egész bolygóra kiterjedő, világszerte alkalmazható jogokkal rendelkező bíróságot, vagy tanácsot hozna létre az emberiség.
Ez pedig nem jelent mást, mint az Új világrendet magát, még ha burkoltan is.
A túlnépesedés és népességcsökkentési kísérletek
Adódik a kérdés? mit kezd az emberiség azzal a brutális népességnövekedéssel, ami zajlik?
Miféle eszközöket lehet bevetni? Mert előbb vagy utóbb, de be kell, különben elfogy az élelem és a víz, és a hely…
Ezt eddig Kína mert bevállalni az egy gyerekes nagy port kavaró családmodell bevezetésével ami kétes sikert aratott.
A növekedés mára aggasztó.
Ez ugyanis elveszi az erőforrásokat, csökkenti a fenntarthatóságot, és veszélybe sodorja a világelit jövőjét, és úgy általában az emberiség jövőjét.
Ha túl sok az éhes száj, egy idő után már nem lehet mindenkiét betömni
Jó szájízzel egyetlen kormány sem hajlandó erre… Nem csoda, ha felmerülnek egyes berkekben olyan pletykák a rossz nyelvek szerint, hogy a népesség csökkentést mára “kiszervezték” a politikán és a közvéleményen kívülre.
Vagyis úgy zajlik, hogy minderről nem is tudnak az emberek.
Ez lehet az alapja a rengeteg különféle konteónak.
Egyesek szerint globális kataklizmákkal, mások szerint az élelmiszereken keresztül való lassú és tömeges mérgezéssel, mások szerint biológiai fegyverek szélnek eresztésével érnék el azt, hogy az emberi populáció ne növekedjen ennyire drasztikusan.
Rendszerint valamennyi világelitet tartozó szupergazdag család neve fel szokott merülni ezekben a konteókban, mint a Rockefellerek vagy a Rothschildok.
De vajon valóban létezik ilyesfajta terv?
Lehetséges-e, hogy valóban államok feletti szerveződésbe tömörülve valakik “elkezdtek” foglalkozni a népesség lassú és csöndes csökkentésével az emberiség érdekében?
Feltehetően ha van is ilyen, akkor az emberi viselkedést fogják megváltoztatni, hogy egyre kevesebb gyermek szülessen, vagy globális háborúk robbanjanak ki…
Legalábbis elméletben, ha eljátszunk a gondolattal.
De hiszen éppen ez történik a jelenünkben nem? Tehetnétek fel a kérdést. Hiszen nem kell itt globális népirtást vizionálni mint elkerülhetetlen eszköz a lakosság lecsökkentésére.
A világ elembertelenítése
Elég ha elembertelenítik ezt a világot.
Hogy az emberek távolságot tartsanak egymástól, hogy széthúzzanak, és hogy az őrület teljes mértékben eluralja a világszellemet.
A politikusokkal, akik egyik kezükkel adnak, másikkal meglopnak. A hamis prófétákkal, aki békéről beszél, miközben háborút hirdet. A médiával, ami elhallgatja a nyomort, és rivaldafényben élteti a kiváltságosokat.
Mintha a világ 96%-a már nem is létezne.
Hiszen a tévében, abban a nagy és ronda világító dobozban csak a Luxus feleségek megy, és az egymás másoló, agyat elbutító vetélkedők.
Ezeket nézve az ember olyan szinten apatikussá válik, hogy szép lassan egy egész társadalom jövőképe üresedik ki mert azt érzi: basszus, én nem akarok egy ilyen világban élni.
Én nem akarok gyereket a világra hozni, mert már nincsenek távlatok, amikben gondolkodni tudok itt, ebben a káoszban.
Jól tetten érhetők a folyamatok. A Nyugati világ minden nyűgjével és bajával elérte azt, amit a kelete társadalmak, de még Kína sem tudott elérni.
Az emberek maguktól “adják fel” az életüket, a jövőjüket, a gyermekvállalást. Komplett meg nem született generációkat számolnak fel bizonyos értelemben.
Mert ezek az emberek bizony lehet hogy soha ne fognak megszületni. nem fognak könyvet írni, zenét komponálni, páratlan dolgokat felfedezni, zenélni, vagy szeretni. Vagy egyszerűen csak tovább adni a jövőnek a régiek tudását.
A nyugati civilizáció reprodukciós rátája valamennyi országban hanyatlik.
És mint ahogyan fogy a nyugat, úgy kapnak erőre a keleti kultúrák és a harmadik világ.
Míg végül Európa és a Nyugati civilizáció egyszer csak elsötétül. Mi marad utánunk hátra?
Egy harmadik világbeli nyomor és egy interkontinentális gettó…?
Közhely, de a boldogság kapuja bizony létezik. Csak az emberiségnek nincs türelme végigpróbálni az összes kulcsot.
De valahol mélyen mindannyiunkban ott van még a soha nem szunnyadó szikra.
Hiszen az ember mindig is társas lény volt, és nem azért másztunk le a fáról, és jöttünk ki a barlangból, hogy most feladjuk…
Sokan vagyunk ez tény. És ketyeg az a bizonyos számláló, még többen leszünk.
Igen. Lesznek nehézségek. Igen, lesznek hatalmas élelmezési és vízválságok. És igen, el fog fogyni az emberiség lába alól egy nap majd a talaj és fel kell tennünk a kérdést: merre tovább, vagy kiknek nincs már több hely ezen a bolygón.
De addig is az idő ott tartogatja számunkra a lehetőséget, hogy kitaláljunk valamit.
Ahogyan az elmúlt több tízezer év viszontagságainál is tettük.
