Így reagál a szervezetünk a híradóra és a napilapokra: a félelemben tartott ember FOGYASZTÓI börtöne!
Ez pedig az öntudattalan tömegen élősködő fogyasztói ipar status quo-ja, amit a legvégsőkig fenntartanak.
Hallhatunk munkanélküliségről, árvízről, környezeti katasztrófákról, energiaválságokról, bankcsődökről, terrortámadásokról, valamint értesülhetünk róla, hogy hamarosan mi magunk is hasonló támadások célpontjaivá válhatunk.
És ez még csupán ízelítő volt azokból a rémes jelenetekből, amelyekkel a híradó nap mint nap aludni küld bennünket.
Miután borús képekkel ecsetelte a világ minden tájáról összeszedett szörnyűségeket, a műsorvezető ránk mosolyog, és jó ékszakát kíván.
Ezek után vajon miféle jó éjszakára gondol? A híradó és az újságok a félelemkeltés legtökéletesebb eszközei.
Hatásukra folyamatosan védekező tartásba szorulunk. Testünket ez mérhetetlenül túlterheli. Egyre gyengébbnek és erőtlenebbnek érezzük magunkat, s hamarosan kiutat sem látunk már.
Ha gondolatainkat fogva tartja a félelem, csupa olyan tapasztalatot vonzunk az életünkbe, amely a félelmeinket alátámasztja. Ne feledjük:hasonló hasonlót vonz.
Ebből az ördögi körből pedig – emberi számítás szerint – nem is olyan könnyű kiszabadulni, ugyanis a felszabaduló stresszhormonok gátolják az agy gondolkodási funkcióját.
Az információkat és a gondolatokat az agy elülső része használja problémamegoldásra. Ez az értelem és a logikus gondolkodás székhelye.
A reflexszerű cselekvés az agy hátulsó részéből indul ki.
Vészhelyzetben az agy elülső részének véredényei összeszűkülnek, hogy a stresszhormonok annál gyorsabban működésbe léphessenek és kifejthessék hatásukat.
Ez pedig meggátolja a világos gondolkodást.
Ráadásul az akaratlagos cselekvés központját is blokkolja az elülső nagyagykéregben. Ez azt jelenti, hogy stresszes állapotban intelligenciánk és tudatos érzékelésünk csökken.
Stresszhelyzetben nem tudunk világosan gondolkodni és megfontoltan dönteni. Sokkal nehezebben tudunk tehát a félelmeinktől megszabadulni és jótékony rezgésteret kialakítani.
Ám ez még nem minden.
Ráadásul a lelki egyensúlyából kibillentett ember fogyaszt. Mértéktelenül, mert azt érzi, mintha nem lenne holnap, ezt sugallja a média és az egészségügy, de még a politikusok is.
A korlátlanul fogyasztó, “folyton éhes” és pénzt költeni akaró ember pedig a fogyasztói ipar ideális “figurája”.
Valójában erre a mérhetetlen fogyasztásra, és öntudattalan vegetálásra nevelnek minket már születésünktől fogva.
Erről szól a média, erről szól az oktatás, de még a politikusok ígéretei, vagy a multivállalatok vágykeltő reklámjai is, miközben a tévéhíradókban a félelem hárfáin játszanak…
