Bizonyos életkor alatt vagy felett mindenki látott gyerekkorában ilyen vagy ehhez hasonló kutyát vidéken, és azt mondta rá, hogy itt van egy loncsos szörny, aminek fél oldalán hiányzik a szőr.
Misztikus erőt is tulajdonítottak neki!
A magyar kopasz kutyaként vagy sváb puliként is ismert kutyából talán még száz sincs nálunk, az ország egyik legritkább fajtája.
A nagy többség valószínűleg azt mondaná, ha látná, hogy nem valami szép jószág.
Foltos háta, kopasz koponyája, combja talán még ijesztő is lehet annak, aki az agyontenyésztett ölebekhez van szokva.
Viszont a nyírségi májzli aranyos, szófogadó, és rendkívül hálás minden simogatásért, dicséretért.
Szomorú tény, hogy jóval népszerűbb a sváboknál, mint itthon, ezért hívják még sváb pulinak is.
A májzlinál nem történt még meg a fajtásítás, ami azt jelenti, hogy még csak munkatípusú kutya. S bár nem hivatalosan elismert, de nemzeti kincs besorolásra vár, mint értékes fajta, melynek védelme kiemelt feladat.
Sokan “Sámámnkutyának” is hívják.
A mázjlik lábán lévő dupla saskaromnak ugyanakkor régóta fura, misztikus erőt tulajdonítottak.
Ma már azt mondja rá egy állatorvos, hogy veszélyes, hisz mint tudjuk, bármikor beszakadhat, de ők úgy tekintettek rá, mint amikor a régi kultúrákban valaki hat ujjal született.
Sámán ez a kutya, táltos, mondták, aki arra született, hogy szerencsét hozzon a gazdájának
Főleg most, hogy kiderült, mára már alig maradt 20–25 példány belőle.
Mert a májzli igazi munkakutya, aki imád terelni, dolgozni, de sajnos a juhász- és pásztorkutyák virágkora leáldozóban van.
A fajta pechje még, hogy a küllem ma sokkal többet számít egy kutya kiválasztásánál, mint a jelleme, és ő sajnos nem a kert éke.
