A hős magyar hajóorvos, aki a Titanic túlélőit megmentette: erről alig írnak a töri könyvek!
A filmmel ellentétben a valóságban tény, hogy a Titanic katasztrófáját 705-en többek között egy magyar orvosnak köszönhetően élték túl.
Annak ellenére, hogy az orvos a hírességek között nyugszik a Fiumei úti sírkertben, a mai napig kevesen tudnák megmondani, hogy ki volt dr. Lengyel Árpád…
Van egy mondás, miszerint ,,aki megment egy életet, egy egész világot ment meg”.
Mit tudunk az akkori körülményekről?
A Carpathia történetében három orvos szolgált, egy ír, egy olasz és a nagyapám. Hármuk közül csak neki, Lengyel Árpádnak volt mentős gyakorlata.
A kapitány a fedélközi ajtóba állította, az volt a feladata, hogy pillanatok alatt eldöntse, kit milyen ellátásban részesítsenek.
Ott 705 ember sorsáról döntenie kellett.
Az emberek nagyon kimerült állapotban voltak a hidegtől. Negyvenkét eset volt, ahol csonttörést is diagnosztizált.
Kabinokat alakítottak át műtőkké. Lepedőkből kötszereket készítettek. A legrosszabb körülmény talán az volt, hogy kivétel nélkül mind a 705 ember sokkos állapotban volt.
A legtöbb megmentett nő volt, mivel a férfiak közül csak az evezéssel foglalkozó matrózokat engedték a csónakokba. Nyolc nászutas párból csak a feleség menekült meg.
Amikor megérkeztek New Yorkba, óriási ovációval fogadták őket. Másnap a New York Times egy egészoldalas interjút közölt a nagyapámmal, és valósággal hősként ünnepelték őket. Nagy, életre szóló hatással volt Lengyel Árpádra a Titanic katasztrófája.
Beadta a felmondását, soha többet életében hajóra nem szállt. Visszatért az eredeti foglalkozásához, és a rendelőintézetben szakorvosként dolgozott. Később volt iskolaorvos is, tanított és oktatott, volt egészségtantanár, és a Magyar Vöröskeresztnél tanfolyamokat tartott. A világháború kitörésekor katonaorvos lett.
Lengyel Árpád írásai nyomán két fontos megállapítást tettek a hajózási szabályzatban. Az egyik, hogy minden személyszállító hajó köteles annyi mentőcsónakot magával vinni, amennyire a teljes személyzetnek és az utaslétszámnak szüksége lehet mentéskor.
Sajnos a luxuskörülmények kialakításának érdekében a Titanicon kevesebb csónak volt. A másik pedig, hogy minden hajón két távírásznak kell lenni. Ez azért nagyon fontos, mert akkor is volt két hajó, amelyik segíthetett volna, hiszen közelebb voltak a Titanichoz, mint a Carpathia.
Az egyik hajó nem észlelte a Titanic SOS-jelzéseit, mert a távírász munkaideje lejért és aludt. A másik hajó a Titanic felvillanó fényeire pedig azt gondolta, hogy az úri közönség tűzijátékozik.
Ma már tudjuk, hogy valójában azok jelző rakéták voltak. Ezeken a hiányosságokon és félreértéseken is múlt, hogy nem lehetett több embert megmenteni.
Lengyel Árpád életét két nagy tragédia is beárnyékolta. A Titanic katasztrófája, és hogy a saját kisfiát nem tudta megmenteni.
Kisfia mindössze hétévesen az akkori halálos járványos megbetegedés, a diftéria, vagyis torokgyík áldozata lett.
A későbbiekben nem beszélt a Carpathián átélt élményeiről, és a kisfia halálát is megpróbálták mélyre eltemetni magukban.
Rengeteg munkát vállalt azért, hogy e két nagy tragédiára ne gondoljon.
Az utolsó éveinek lakhelyén, a Rákóczi úti otthona falára és Pilismaróton, az orvosi rendelő falára, a főtéren egy-egy emléktáblát helyeztek ki.
A harmadik emléktábla a Kapás utcai rendelő falára került volna, de a járvány miatt erre sajnos nem került sor. Hazánkban egyetlen utca vagy tér sem őrzi még a hős hajóorvos emlékét.
Reméljük, hogy ez a jövőben változni fog…
