A népirtás 10 lépése: sorra valósul meg, minden a terv szerint…? “Kézikönyv” a világvégéhez?
Tényleg átléptünk a “vészkorszakba”, és megindult az emberi populáció “tarvágása”?
Ki mit gondol az állítólagos kiszivárogtatott “kézikönyvről”?
Ha tudtok a sorok között olvasni, akkor tisztában lesztek vele, hogy melyik szakaszban vagyunk épp…
A népirtás témájával foglalkozó amerikai kutató, Gregory H. Stanton megvizsgálta a múltban lejátszódott különböző népirtások folyamatát. Felismerte, hogy ez a folyamat egy bizonyos minta szerint épül fel, azaz bizonyos megfigyelhető lépések mentén bontakozik ki az az út, amely végül a népirtásig vezet.
Ezek a szimptómák nem feltétlenül egymásra következően jelennek meg; egy és ugyanazon időben, egymást átszőve is feltűnhetnek.
Első szakasz: az osztályozás
Az emberek kategorizálása. Beazonosítása annak az embercsoportnak, akik a „problémát” okozzák, akik „veszélyt” jelentenek a társadalomra.
Ennek az embercsoportnak a meghatározása a múltban egy bizonyos etnikumhoz való tartozás, nemi, vallási vagy nemzeti hovatartozás alapján történt.
Most azonban, ebben a mai háborúban nem ilyen szempontok szerint azonosítják be a veszélyt jelentő embercsoportot.
Például egyesek szerint oltalanaok és oltottak… De lehet hogy mindez “puszta véletlen”, ahogy mondani szokták.
Második szakasz: szimbólumok használata
A célcsoport kiemelése a tömegből, egy látható megkülönböztetést alkalmazva.
Ezt az eszközt ma fordított pszichológiával alkalmazzák. Azok vannak biztonságban, azok a jó állampolgárok, a mintapolgárai az új világrendnek, akik eltakarják az arcukat.
Vagy mint régen a sárga csillag ugyebár…
Modern korunk sárga csillagja talána maszk vagy a védettségi igazolvány?
Harmadik szakasz: hátrányos megkülönböztetés – megfosztás a jogoktól
Az uralkodó politikai elit rendelkezéseket, törvényeket hoz, betartandó kötelességeket, követendő modelleket állít. Hatalmukban áll, hogy megtagadják a célcsoport jogait. A jogok megtagadása mindig a felemelkedő diktatúra tünete.
Lásd oltottak és oltatlanok közti jogegyenlőtlenség.
Megmondják, hány emberrel találkozhatsz, milyen közel mehetsz valakihez, a szabad mozgáshoz való jogodat elvették. Az események, családi összejövetelek le vannak tiltva. A kultúrát szétzúzták.
Negyedik szakasz: az ember megfosztása emberi mivoltától
A diszkriminált csoport emberi mivoltának degradálása, melyet folytonos propagandán keresztül fejtenek ki.
Az uralkodó osztály, a szervezet, felhasználva a médiát és a lakosokat, rendszeresen gyalázkodó, sértő kifejezésekkel jellemzi a célcsoport tagjait.
Felcímkézik őket, hogy elvegyék emberi méltóságukat: összeesküvéselmélet-hívő, oltásellenes.
Párhuzamot vonnak, sugallnak a terrorizmussal: fanatikus, őrült, önző pszichopata. Betegségterjesztő, piszkos, nem higiénikus emberek.
Egy állam vagy intézmény, egy szervezet elkezd népirtásra, gyilkosságra irányuló terveket készíteni.
Ez a szakasz sem ismeretlen előttünk. Korábban is volt már példa hamis, megrendezett, előre megtervezett eseményekre, melyeket akár emberek megöléséig vezettek el.
A színpadon próba folyik: végigpróbálják a lehetséges válaszokat és szituációkat.
Ötödik szakasz: a megosztás, polarizálás
Az ellentét szándékos feltüzelése a tömegek és a megkülönböztetett kisebbség között.
Ebben manapság nagy szerepet vállal a média. Elülteti azt a hitet, hogy az egészséges emberek „tünet nélküli” betegséghordozók. Irányításunk alá kell helyeznünk, be kell zárnunk őket, máskülönben kockáztatjuk az összes többi ember életét. Valójában miattuk, a megszorítások visszautasítása miatt kell tovább folytatni a lezárásokat.
Ez az érzelmi zsarolás úgy van megkonstruálva, hogy a nyomást a célcsoportra helyezze.
Hatodik szakasz: az előkészület
A megkülönböztetett kisebbséget beazonosítják és elkülönítik. Gyakori a deportálás és elkülönítés.
Ma mindez fordított pszichológiával történik. A tömegek azok, akik meg vannak jelölve. És ha nincs rajtad a jel, te vagy az, aki el van különítve a társadalomtól. Az első jel a maszk volt.
A második jel az oltási könyv, és itt még nem fog megállni a dolog…
Hetedik szakasz: az üldözés
A beazonosított csoport a gyakorlatban is megtapasztalja az elkülönítést. Tulajdonukat elvehetik. Kényszeríthetik, hogy egy azonosító jelképet viseljen.
Lásd a maszk…?
Valaki az Egyesült Államokban már javasolta, hogy azoknak, aki nem kapják meg az oltást, valamilyen jelképet kellene viselniük.
Nyolcadik szakasz: a megsemmisítés.
Ez az, ahol a mészárlás elkezdődik, de nem mészárlásnak hívják, hanem megsemmisítésnek.
Mert az áldozatokat nem tekintik teljes mértékben emberi lénynek.
A népirtás különböző szinteken folyik. Részben önkéntes alapon.
Természetesen ennek nincsenek tudatában az emberek. De belemennek. Elfogadják a lezárásokat, és ennek folyományaként meghalnak.
Elveszítik a megélhetésüket, és emiatt, kétségbeesésükben meghalnak. Szívinfarktus, túladagolás, öngyilkosság.
Nem is hangzik valódi népirtásnak nem igaz?
De talán éppen ez a cél… Ki tudja?
Kilencedik szakasz: add fel az életed a biztonságért cserébe
A túlélőknek pedig folyamatosan felkínálják a megoldást.
A szabadságukért cserébe biztonságot kapnak.
“Megvédenek” mindentől, cserébe azért hogy minden tudhassanak rólunk és hogy tudatunk, gondolkodásunk nyílt könyv legyen számukra.
Hogy kvázi a tulajdonaik legyünk. Hogy birtokolhassanak.
Tizedik szakasz: a tagadás
Az elkövetők tagadják a szisztematikus hátrányos megkülönböztetést és az emberek tömeges lemészárlását. Gyakran az áldozatokat hibáztatják. Elrejtik a bizonyítékokat, és megölik a tanúkat.
Nos…
Ki mit gondol az állítólagos kiszivárogtatott “kézikönyvről”?
Részlegesen már itt tartunk…?
Fontos megemlíteni, hogy a lista hitelességét semmilyen konkrétabb bizonyíték nem támasztja alá, így könnyen lehet, hogy “csak” egy a neten és különféle leellenőrizhetetlen fórumok bugyraiból származó “tákolmány”.
Ugyanakkor a benne megfogalmazott gondolatok ennek ellenére is elgondolkodtatóak és ijesztő néhol a párhuzam a jelenkor hétköznapjaival…
Mit gondoltok?
