A teljes igazság az ipari termelésről és az állatok bedarálásáról és az emberi éhségről…
Semmi baj nem volna a világgal, ha mindenki felnevelgetné a hátsó kertjében azt az egy malacot és tehenet amit megeszik a család a következő évben.
De azzal, hogy elszakadtunk ettől, és végeláthatatlan sorokba egy-egy tehénnyi helyre bekötött tehenek húsán élünk, akik ott élik le az életüket, azzal az egész másképpen fest.
Húsevésre minden jogunk megvan, tömeges állatkínzásra nincs.
Ráadásul tele fingják nekünk az ózonréteget, magunkat fullasztjuk meg az ő kínzásukkal…
Elgondolkodtatok már ezeken a dolgokon?
Az emberiség gyakorlati saját magát számolja fel a felelőtlenségével, és azzal, hogy úgy rombolja a környezetét, mintha nem lenne holnap.
Dorbézolunk, Carpe diem!
A mának élve közben észre sem vesszük, hanem minden egyes “szétmulatott” nap után, minden egyes eldobott műanyag palack, vagy szemét után egy nappal rövidebb lesz az emberi faj létezése itt a Földön.
A Holdat akartuk meghódítani, más bolygókat, a Marsot, a távoli kozmoszt.
Az űrben lépkedünk, miközben a Földet tapossuk.
Az ipari termelés, az emberi kapzsiság és nagyravágyás, a fogyasztói társadalom, és a tervezett elavulás mind emberi “termékek”.
Mi magunk hoztuk létre, és a boldog, igazán tartalmas élet ellen valók.
A mértéktelen túlfogyasztás kinyírja a bolygónkat, és egyre boldogtalanabb, a saját frusztráltságában vergődő társadalmat eredményez.
A tévé képernyőkön keresztül elhitetik velünk, hogy boldogok vagyunk.
Egy ál-valóság piszkos paravánját húzták fel a hazugságokra, melyet az emberiség saját magának “ácsolt” össze.
