Leleplező film a csernobili katasztrófáról, gyomor kell hozzá – VIDEÓ
Az HBO a brutálisan jó Csernobil című sorozata után előrukkolt egy olyan dokumentumfilmmel, melyben túlélők mesélnek a borzalmas szovjet titkokról a csernobili atomkatasztrófa kapcsán.
KÖTELEZŐ mindenkinek! Iskolákban lehetne vetíteni, ha nem lenne ennyire gyomorforgató!
A Szovjetunió azt a látszatot keltette, mintha képtelenek lennének a hibázásra, ám Csernobilban pont az ellenkezője bizonyosodott be. Az HBO legújabb filmje a tragédiáról soha nem látott felvételeket mutat be, illetve az érintettek beszámolói alapján igyekszik hű képet festeni arról, hogy mi mindent titkoltak el a szovjetek
-számol be róla az Index.
Bár a tragédia több mint 36 éve történt, de még mindig sok tisztázatlan kérdés maradt, főképp amiatt, mert a történtek idején az egész Szovjetunió titkolózásba burkolózott.
Az HBO korábban már készített egy átfogó sorozatot Csernobilról, amelyben a különböző szakemberek, túlélők beszámolója alapján elevenítették fel az eseményeket.
A mostani alkotás az teljesne más, részben.
Archív felvételekből származó, lélekpróbáló képsorokat mutatnak be, ahogy szemtanúk vallomásait is hallhatjuk, akiknek köszönhetően egy más szemüvegen keresztül szemlélhetjük a történteket, és az akkori szovjet rendszer elhallgatott titkaira is fény derül.
Ahogy arról Breus beszámolt, a sugárzás következtében ő kifejezetten fel volt dobva, energikus volt. Ezt radiation euphoriának nevezik, ami a sugárzás következtében kialakuló eufórikus állapotot takarja. Bár elmondása szerint ez nem tartott sokáig, hányinger követte, majd észrevette, hogy a ruha alatt olyan lett a bőre, mintha lesült volna a napon.
A kezeim, az arcom, a nyakam vörös lett, és minden, ami a ruhám alatt volt, bebarnult. Megnézték a radioaktivitás szintjét a testemben, a jobb combom és a karom sugárfertőzött lett
– magyarázta Breus, akinek annak következtében válhatott sugárfertőzötté a jobb karja, hogy kezet fogott a vezérlőben az egyik éjszakai műszakos kollégájával, Toptunovval.
Igor Piszmenkij helikopterpilótát április 26-án hajnalban riasztották, hogy sürgősen menjen a reptérre. A pilóták feladata az volt, hogy a levegőből felmérjék a radioaktivitás szintjét az erőmű körül. Végül azt a parancsot kapták, hogy zsákban hordjanak oda bórt és homokot, majd dobják a reaktorba, így ők extrém sugárterhelésnek voltak kitéve.
Már az első fuvarok után fémes ízt kezdtünk el érezni a szánkban, és folyton kapart a torkunk, egyből észrevehető volt. Az ellenség mindenhol ott leselkedett, de láthatatlan volt
– emlékezett vissza.
Mihail Gorbacsov megparancsolta a vezetőknek, hogy senkinek nem beszélhetnek a tragédiáról, így a részletek titokban maradtak. Ekkorra már több nap eltelt a robbanás óta, még a május elsejei felvonulást is megtartották, holott Kijev utcáin a normálisnál ötvenszer nagyobb volt a sugárzás.
A valóságban viszont akkora volt a fejetlenség, hogy attól tartottak, a reaktorban termelődő hő miatt az egész fel fog robbanni, ami nemcsak Ukrajnát, hanem az egész Szovjetuniót elpusztította volna. Az egyre csak terjedő sugárzásról nem is beszélve.
Jó megoldásnak látták, ha egy betonból készült alagutat építenek a reaktor alá, ehhez bányászok segítségét kérték, akik szintén nem tudtak a sugárterhelésről. Két évvel később halt meg az első bányász, tíz nappal a robbanást követően pedig már az összes tűzoltó kórházban kötött ki…
A Szovjetunió vezetője, Gorbacsov először május 14-én mondott beszédet, amelyben kifejtette, eddig összesen 299-en kerültek kórházba sugárzás okozta megbetegedés miatt, heten elhunytak, illetve kiemelte, hogy a nehezén már túl vannak.
Gorbacsov ezúttal is elferdítette a valóságot. Ahogy arról Igor Jatszkiv beszámolt, az ő feladatuk volt napi szinten mérni, mekkora a radioaktivitás mértéke. Az eredményeket viszont nem hozhatták nyilvánosságra.
A szovjetek azt állították, nem volt hatással a lakosság egészségére a tragédia, nincsenek rendellenességek, ám erről is hazudtak.
A katasztrófának köszönhetően a gyerekszületések sok komplikációval jártak ebben az időben.
A babák esetében megnőtt az olyan, egyébként ritka betegségek gyakorisága, mint a mellékvesét érintő daganatok és a pajzsmirigyrák. Illetve voltak olyan gyermekek is, akik két fejjel vagy épp a fejükhöz mérten háromszor akkora daganattal a testükben jöttek világra. Bár sokan lettek betegek, a szovjetek mindenért a radiofóbiát tették felelőssé.
Ez annyit jelent, hogy szerintük a lakosok túlságosan féltek a sugárzástól, ami egy pszichés betegség kialakulásához vezetett.
Még az orvosoknak is megtiltották, hogy bármilyen betegséget összekapcsoljanak a sugárfertőzéssel, így hivatalosan nem volt több eset. Legalábbis a szovjetek szerint.
A valós adatok alapján a Szovjetunióban összesen 8,4 millióan kaptak sugárfertőzést. Bár az áldozatokról pontos információ nincsen, de körülbelül 200 ezer főre becsülik a számukat. Szemben a szovjet jelentéssel, amelyben 31 halálos áldozatot tüntettek fel.
