“Szenvedés, amit átélhetett” – Megszólalt az iskolabuszban kínhalált halt Inez édesapja
A tragikus napról és arról is beszélt, hogy pontosan hogyan maradhatott a buszon Inez, és milyen állapotban találtak rá.
Az egész országot megrázta a kis Inez története, aki 8 órán át volt bezárva Tomajmonostorán egy kisbuszban, a több mint 50 fokra melegedő gépjárműben.
Amikor rátaláltak, 41 Celsius fok felett volt a testhője, és pokoli kínokat élhetett át.
A történtek óta először szólalt meg Rusvai Zoltán, a kínhalált halt kislány édesapja.
A négyéves gyermek szervezete június 10-én, három nappal azután adta fel a harcot, hogy eszméletlen állapotban találtak rá a forró járműben.
Azóta három hónap is eltelt és az apuka megszólalt az esetről és arról, hogyan élték meg a tragédiát.
Az apa elmondta, hogy ez felfoghatatlan szerinte, és hogy “Inez még mindig csak óvodás lenne. Előtte állt az egész élet…”
Felidézte a végzetes napot is a Blikknek:
“Inezt reggel 7.30-kor vette fel a busz a településünkön, Tiszaderzsen, hogy elvigye az óvodába, Tomajmonostorára.
A páromnak délelőtt 10 óra körül Messengeren írt üzenetet az egyik óvónő, hogy a kislány nem érkezett meg.
A mai napig nem értem, miért nem hívtak fel minket, két telefonszámot is megadtunk kapcsolattartásra. A páromét és az édesanyámét.
Csak délután 3 órakor hívták az édesanyámat, miután Imre bácsi megtalálta Inezt.
Mi azonnal rohantunk a helyszínre, ahol már az állapotát próbálták stabilizálni a mentők.”
Arra is válaszolt hol találtak rá a kislányra:
“A sofőr mögötti második sorban, az ablak mellett. 41,5 Celsius-fokos volt a testhője. Felfoghatatlan az a szenvedés, amit átélhetett.
Egy órán keresztül küzdöttek azért a mentők, hogy egyáltalán szállítható állapotba kerüljön, és mentőhelikopterrel el tudják vinni a debreceni kórházba.
Elkezdték hűteni a testét, próbálták pótolni a folyadékot és a lázát csillapítani. Nem biztattak bennünket. Lélegeztetőgépre került, a tüdeje és a veséje is károsodott. A következő nap egyre jobban roncsolódott az agya is.”
Végül azt is elmondta, hogy mi vezethetett a tragédiához.
“Az állandó sofőr, Imre bácsi mindig odafigyelt rá. A helyettesítő sofőr viszont nem ismerte. Imre bácsi elmondása szerint Inez soha nem bújt el a kisbuszon, sőt.
Okos, értelmes kislány volt, megtanítottuk neki, hogyan közlekedjen.
Amikor a jármű lassított az óvoda előtt, már kicsatolta az övet, majd az ajtóban várta, hogy leszállhasson.
Tudta, hogy az általános iskola után az óvoda következik, azelőtt is megáll a busz. Június 7-én azonban csak az iskola előtt állt meg a sofőr, majd ment is az önkormányzat melletti parkolóba. Valószínűleg Inez mindeközben türelmesen várt, mikor szállhat le a megszokott helyen.
Annyi biztos, hogy azon a napon ő volt az egyetlen óvodás a buszon.”
Az apa követelte a falu polgármesterétől, hogy cseréljék le a kisbuszt, hogy ne kelljen minden nap látnia a családnak.
Végül sikerült elérni, hogy Tiszaderzs felé nem közlekedik az a busz, amiben Inezt vitték.
