Gyerekek 1966-os jóslata a 2000-es évekről: ijesztő a párhuzam, előre tudták?!
“Nem hiszem, hogy lesz atomhadviselés, de azt gondolom, hogy minden automatizálva lesz. Az emberek munkanélküliek lesznek, és nagy lesz a népesség, és úgy gondolom, hogy valamit tenni kell ez ellen. Ha nem biológus lennék, akkor tenni szeretnék valamit a népesedési problémával, és valahogy enyhíteni – nem tudom, hogyan.”
Nem csak írók, tudósok és filozófusok hitték, hogy a világ transzhumanista természetű lesz, ez a gondolat a gyerekekhez is eljutott, akik szerint az új évezred paradicsom vagy pokol lesz, felfogásuktól függően.
Amikor a Marlborough College, Roedean és Chippenham iskolák gyerekeit arról kérdezték, hogyan fognak kinézni a 2000-es évek, nagyon érdekes, bár vad lehetőségeket vázoltak fel.
Az egyik gyerek azt mondta:
“Nos, 2000-ben valószínűleg egy űrhajóban tartok majd a Holdra, és robotoknak diktálok, vagy lehet, hogy én leszek a felelős egy robotbíróságért, amely néhány robot felett ítélkezik.
Lehet, hogy egy számítógép temetésén vagyok, vagy ha valami baj van az atombombákkal, visszajövök a barlangból való vadászatból.”
Az első sorból Kubrick filmje juthat eszünkbe, ahol az űrhajósok diktálnak információkat a HAL 9000-es mesterséges intelligenciának.
Egy másik gyerek aggodalmának adott hangot amiatt, hogy milyenek lesznek a 2000-es évek.
Megemlítette:
“Nem szeretem azt az ötletet, hogy van egy káposztatabletta, amit megehetek reggelire, vagy ilyesmi.”
Ami igazán vadnak tűnt, az a következő gyerek képzelete volt, aki az új évezredet egy nyomorult disztópiához hasonlította.
A gyerek azt mondta:
“Ó, azt hiszem, ezek az atombombák a környéken fognak lehullani.
Az egyik közel kerül a központhoz, mert egy hatalmas, nagy krátert hoz létre, és akkor világunk egyetlen hatalmas atomrobbanássá válik, és olyan lesz, mint egy szupernóva.”
Egy másik gyereknek is volt elképzelése a 2000-es évekről, amelyek szerinte meglehetősen sivárak lesznek.
“Néhány őrült megszerzi az atombombát, és feledésbe sodorja a világot,” míg egy aggódó gyerek panaszkodott: “Semmit sem tehetsz, hogy megállítsd. Minél többen kapnak bombát, nos, egyszer valaki használni fogja.”
Az általános érzés a teljes melankólia és az ismeretlen jövő réme volt. Egy gyerek nagyon tömören fogalmazta meg:
“Nem hiszem, hogy lesz atomhadviselés, de azt gondolom, hogy minden automatizálva lesz. Az emberek munkanélküliek lesznek, és nagy lesz a népesség, és úgy gondolom, hogy valamit tenni kell ez ellen. Ha nem biológus lennék, akkor tenni szeretnék valamit a népesedési problémával, és valahogy enyhíteni – nem tudom, hogyan.”
Szerencsére még nem valósult meg a gyerekek félelme, hogy milyenné válhatnak a 2000-es évek. Persze van néhány probléma, de még mindig nem sújtott minket atomháború, és úgy tűnik, hogy az automatizálás még mindig ellenőrzés alatt áll…
Ugyanakkor egyre inkább kezd a jelenkor ahhoz a jóslathoz, ahhoz az elképzelt jövőhöz hasonlítani, amit 1966-ban a gyerekek elképzeltek…
Forrás: ÚjVilágtudat
